Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Kurucz Gyula: Kelet és nyugat határán IV. (esszé)
tíz éve kapott, aztán saját erejéből épített ki. Felesége keramikus. Elapadtak a garantált megrendelések. Mi lesz velük, ha jelentkezik a telek és a ház tulajdonosa, visszaköveteli szép otthonukat? Ki biztosítja ezután a megélhetésüket? A tartományi kulturális szövetség ittmaradt hivatalnokait nem a művészek egyéni sorsa aggasztja. A hatalmas központi épületnek kell megmaradnia, a szakosztályok bérleti díjából, vendégrendezvényekből kellene annyi pénznek összejönni, hogy a sok tucatnyi hivatalnok állása ne kerüljön veszélybe. Egy csomó, a perspektívára célzó kérdésemre érteden tekintet a válasz. Az ablakokból szép kilátás nyílik a schwerini belső városi tóra, a fehér hajókra, a sirályokra, a parton sorakozó néhány Trabant mellett a méregdrága nyugati kocsik sorára. A hatalmas luxusétterem üres. Még csak április van, nem jönnek a nyugatiak Hamburgból, Kiéiből. Itt olcsóbb az étel, szép a város, megéri a kocsikázás. Majd jön a nyár, akkor fellendül az ipar. A belváros utcáin vietnami menekültek sorfala árul csempészett cigarettát, kutyafuttában faragott ázsiai szobrot, ékszereket. Néha egy-egy azonosíthatatlan arc szovjet katonai kitüntetésekkel, sapkákkal, egyenruhákkal seftel. Lopott fegyvert nem tesznek ki a kempingasztalokra. Az orosz katonák nem állnak meg a standoknál, őket az üzletek érdeklik. (Folytatjuk) Ismeretlen mester: Kossuth és Széchenyi (Karikatúra, vízfestmény, 1840-es évek) (Dabasi András fotója) 1091
