Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Ágh István: A gyilkos ideje (regényrészlet)

személyvonatra vártak, amikor Maksz Rehstejner ötvenkét éves svájci rendőr felismerte Tonpát, a váróteremben kísérte és igazoltatni akarta. A disszidens igazolványa helyett a revolverét húzta elő, és egyetlen lövéssel leterítette a svájci rendőrt. Rehstejner szörnyethalt, kérem. Ugyanilyen sors ért egy másik svájci rendőrt, a harmincéves Valter Bergert, aki a társa segítségére sietett. A vadul lövöldöző Tonpa őt is lelőtte. Potutsnig asszony, aki a véres bűncselekmény szemtanúja volt, Tonpával együtt a közeli osztrák határhoz menekült. A disszidens itt ellopott egy csolnakot és az Órájná egyik ágán átevezvén osztrák területre szökött. Tonpa Elemért és barátnőjét egy Bergenc- ben tartó autóbuszon felismerték és letartóztatták. Az osztrák rendőrségen mindketten beismerő vallomást tettek. Tonpa kijelentette, hogy mindenáron el akarta kerülni az igazoltatást. Egész sor rablótámadás elkövetésével gyanúsítják. A svájci rendőrök egyike négy árvát hagyott hátra.- Na most aztán nem ússza meg a briganti. Na most aztán mindegy nekem, hogy kapitalista az a hóhér. Iszik még? Igyunk rája Lajtha kartárs! Váljon! Nem maga találta ezt ki? Szabadna elolvasnom?- Nem hordom a sajtót magamnál, mert minden szavam színtiszta igazság. Micsoda náív óhaj a magyar igazságszolgáltatás oldaláról, hogy most tetszenek a szökött rabot körözni, kikérni, mely szerint Tonpa főbenjáró bűn- cselekményt követett el, amiért a törvény halálbüntetést szab ki. Itt igen, de Svájcban mi nem tudhatjuk, kérem, van-e még halálbüntetés humanitárus okokból kifolyólag.- Szabadna elolvasnom?- Minden bizonnyal, italboltvezető kartársam. Csupán annyi türelmet kérek, ma márt ne kelljen újra visszatérnem, miként Haszonics úr is észre- vételezhette volna, mindkét lábamra megsántultam. Szóval, mint említettem, föladom. Nem leszek tovább éjjeliőr a lovaknál. Hát nem volt annyi esze annak a nem is tudom hogy hívják elnökünknek, akit a tárnából raktak egyenest a nyakunkban, hogy Kityöri Ferencet alkalmazza helyettem? Hiá- ban, akinek nincsen helyiségismerete hagyja parlagon hagyni legjobb munkaerőnket, az meg holdkórossággal őrzi az éjjeli falvat, melyből márt úgy sem képes a rabló kilopni semmit. Megtekintettem a nemesi kúriát, és elképzeltem, minő ponpásan lopom napjaimat a deklásszált hölgyek társaságában. Bárt ne felejtsük, hogy ez az ifjabb Tonpa nemcsak egy vacak motorkerékpárost, hanem nyugat-európai rendőröket is ölt márt, s netalántán azt a Rorsah községben működő idős vendéglőst is megölhette volna, annak dacára, miként italboltunk kartársa még kiváló, inponzáns erőnlétben van.

1077