Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 12. szám - Ágh István: A gyilkos ideje (regényrészlet)
megítélésem szerint a gyilkosság kizárt. Miért e föltételezés? Mert nagyon szerette a bátyja, még annak ellenére is, hogy nem ritkán elette előle az ebédet, mert szerette, oly sovány marad, mint anyukája, akit szintén felettébb szeretett. Szóval, ha ez a Tonpa kislány a bátyjánál lakik, nem kizárt, tőle kéri azt az összeget a Tonpa Elemér, melyet gyilkosság árán óhajtott megkaparintani. Ön tudja a nyomozás eredményeit, én csak azt hallottam, hogy pénzért ölt az a szerencsétlen. Tehát, Tonpáné aléltan vergődött a konyha- kövön, és Kityöri Ferenccel hideg vizes borogatás nyomán meghallhattuk, miért? Azt nyöszörögte, ott az istállóban, ahol természetesen egyetlen állatuk sem volt, és kéremszépen, az istállóban ott lógott a mestergerendán, és furcsa mold még nyelve sem volt látható, lógott az önakasztás. Mit tehet ilyenkor a védtelen tanú? Amint kézügyben esett a berozsdált kasza, elmetszettem a kötelet, Kityöri Ferenc földre segítette a még szintén ki nem hűlt hullát, nekiláttunk mesterséges lélegeztetést gyakoroltatnia vele. Mindhiában. Ezt márt az őrsparancsnok elvtárs láthatta továbbá. Erre föl kérdezem, ha nem épp nyílt titok, nem nagyobb büntetés-e, ha megtudja a vádlott, melyszerint édesatyja miatta akasztotta föl magát, vagy az igazságszolgáltatás azt gondolja, bágátell az egész? Bárt meg sem kérdezem, föltételezésem alapján a létbizonytalanság az Isten és az áteisták kezében van helyezve, bárt úgy hiszem, nyilvánvaló, majd a bűnös nyakára illeszti a bakó a hamisított selyemzsinórt, melynek árát nem tudom, melyik özvegynek kell, hajói sáccolom, ötven forint készpénzben megfizetnie? 5. 1956. október 25. Tompa Elemér tárgyalása. Móron és környékén tolvaj, léha embernek tartják, nem gondoskodik családjáról. „Ideges embernek ismertem. Adtam neki sokszor ebédet és vacsorát, de jóízűen nem ette meg soha, látszott rajta, hogy valami mindig bántja és nyugtalan volt.” 1953 februáxjában nősült. „Férjem ideges természetű ember. Mondtam, menjen orvoshoz, kezeltesse magát. Az orvos mondta is nekem, hogy féljem kezelésre jár hozzá. Voltak olyan dührohamai, hogy a tányértól kezdve, minden a földre került. Mikor menyasszony voltam, sokszor rám szólt, ne nyikorgassam a szekrényt.” Felesége elhagyja 1956. április elején. Nőkkel kezdett ki, ehhez pénzre volt szüksége. „Az anyósom heccelte feleségemet, hogy én egy harmincnégy éves asszonyt akarok elvenni.” A bútor ráeső részét 1700 forintért eladta. Különválásuk ideje alatt kétszer bántalmazta feleségét. Pénzt nem adott haza. 1956. július végén ismerte meg Bubor István bodajki lakost motorkerékpár-javítás alkalmával. Bubor István a móri cipészszövetkezet dolgozója. Becsületes, szorgalmas munkásnak tartották. Dadogott. Zárkózott természetű volt. Ha valakivel barátságot kötött, annak befolyásolása alá került. 1070
