Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 12. szám - Darvasi László: Kerítésen innen és túl (novella)

Sárika úgy feküdt az udvar sarában, mint egy kicsavart derekú kukoricababa, a házból kihallatszottak az izgatott orosz szavak. Kecskés ment a góréhoz, elővette, kibiztosította a fegyvert, amit a szomszéd nagyfia hozott neki két napja, tegye csak el, őrizze, lesz arra még szükség.

Zahin haldoklóit. Most már csak ő volt az egyetlen még élő emberi lény rajta kívül, Kecskés tehát hozta a hokedlit és odaült a hátára fordult fiú mellé.

„Miért?” - kérdezte oroszul, megbillent fejjel, hogy hallja is a választ, mert hét évig egy orosz munkatáborban dolgozott, ahol egy zűrjén származású, később öngyilkosságot elkövető író által szelíd következetességgel csak munkafelügyelőnek emlegetett férfiak közül az egyik akkora pofont adott neki, hogy a bal fülére megsüketült.

„Nem tudom.” - suttogta a fiú, s valóban nem tudta. Az igazi gyilkosok sohasem tudják.

Vasárnap volt, valamivel hidegebb az átlagosnál. Szerdán még együtt égett a Váci utcai Horizont könyvesbolt előtt Sztálin-, Lenin- és Zsdanov- brosúra, Gogollal, Tolsztojjal és Dosztojevszkijjel, Zahin bár hallott a szerzőkről, nem olvasta őket. A cinikusok erre azt mondják, ha egy ház felgyullad, akkor együtt ég a test színű fehér magyal, a narancssárga fajansz, a rézvörös mahagóni és a szúette, mocskos tűzifa. A meleg éppúgy demokratikus képződmény, mint a hamu. A cinikusoknak igazuk van. Zahin valamikor Napnyugta előtt halt meg. Azt a képet vitte magával, hogy a magyar férfi cigarettát sodor, mélyeket szív, s úgy néz rá, mintha élve akarná elkísérni a megnevezhetetlenbe. Szólni akart, de a halál jókor érkezett.

Kecskés a családját kertje végében ásta el, könnyen fordult a föld, az aprószemű, férges krumpliért egyszer már megmozgatta. Kicsi kereszteket nyomott a halmokba, állt aztán, imát mormolt, igazából maga se tudta, miért; aki képtelen sírni, már nem vállalja az ég súlyát. Volt ennek is története. A lágerban egyszer egy felügyelő megkérdezte Kecskést: „Mi lenne legszívesebben - és ekkor szélesen elvigyorodott -, ha választhatna?”

„Sár.” - mondta a férfi és a felügyelőre meredt. - „Sár.”

„Nagyon akarod?” - kérdezett vissza a másik és ráemelte a puskát.

Az oroszoknak a kerítés túloldalán kapart gödröt, még nem messze a háztól.

Március elején két pufajkás és egy civil ruhás férfi letartóztatta, akik névtelen bejelentést kaptak, miszerint Kecskés a téli hónapok valamelyikében kegyetlenül végzett a családjával. Az alapos, az egész házra kiterjedő kutatás igazolta a bejelentést, a kereszttel megjelölt, tél óvta tetemeket megtalálták. A kerítésen kívül nem kutattak. Zahin alakulata ezekben a napokban értesítette anyját, hogy fia hősi halált halt a szabadságért.

Kecskést kötél általi halálra ítélték, amit 1958. január 8-án végrehajtottak. Szép, nagyon szép az ezüstös jégvirág. A parasztember utolsó kívánságát nem teljesítették.

1062