Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 2. szám - Tandori Dezső: Bevezető - "Maljnkaja, Anastasia lánya...", Lisa's Boy (versek)

TANDORI DEZSŐ

Bevezető

A Széchenyi Lánchíd utcájában lakom, születésemtől fogva, ötvenkét éve. A Széchenyi Alagúton jártam iskolába 12 éven át, azóta az Alagút a szabadság jelképe volt a számomra, mert oda mentem rajta, ahová akartam, egészen mostanáig, míg a gyalogosokat az Alagút szennyezettségére figyelmeztető tábla el nem tanácsolná — most rossz lelkiismerettel járok itt. Szpéró madaram, fehér lelenc pásztorkutyám a Lánchídfőtől került. Az Akadémián kerestem életem első zsebpénzét-pénzét, 1958/59-ben tíz forintot óránként könyvtári cédulázással Szauder József professzorunk jóvoltából - akkor egy ilyen tízesből lementem az apámtól örökölt szabadjeggyel Füredre, átsétáltam Tihanyba, a még vadas tájon bográcsgulyást ettem, sört ittam, borravalót hagytam, majd Szántód révén hazatértem. Döblingbe, Széchenyi utolsó élet-helyére az idén nyáron keveredtem el. Néztem az intézetet. A túlsó városrészoldalon táblára lettem figyelmes: „Üzemidegeneknek a belépés tilos”. Felnéztem, miféle utca sarka ez. Ez volt: Paradisgasse. Ekképp. Paradicsomokhoz századunk, tudjuk, nem alkalmas, nem termett. Ám én aznap fedeztem fel, hogy lóverseny - lásd: Széchenyi - egyáltalán létezik, s Bécsben kimentem. Anastasia egy bécsi ló, s a lánya, Maljnkaja szintén. Nem folytatom. Valami hang szólt vissza nekem a múltból - első kötetem, a Töredék Hamletnek záróhangja. Valami megint újult-régiilt. Széchenyi ismét arra intett: itt élsz. A versek elébe ezt írtam tehát.

(1990. december 10-dikén, Weöres Sándor emlékére is.)

„Maljnkaja, Anastasia lánya...”

Maljnkaja, Anastasia lánya, hajtója Albert Plschek,

Deborah, anyja Dilana, a grinzingi díjban fut, kettes számmal, Deborah-hoz semmi közöm. Oly szép? Élő beszédben nincs e kérdőjel, „oly szép”, mondom csak így, „ha ez szép, minden szép”.

Egy vakolat párkányon

97