Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Görgey Gábor: Az elmúlás illata (regényrészlet)

az elpofátlanodás homályába merült az előző verem, ahová belökték ávós- kezek, a kurta kis Rákosi Mátyás meghosszabbított kaijaként, az Úr meghosszabbított karjának szerepében, az Úr ugyanis nem válogatós, sem a személyeket, sem az eszközöket tekintve, ha egyszer el akar érni valamit és van egy kis megkurgatnivalója. Ilyenkor jó neki egy vacak Rákosi vagy egy abszolút vacak ávós-pribék is. Ilyen az Úristen. Egyszóval addigra, a kommün körülményeihez képest valamelyest polgárinak mondható kiegyensúlyozottságban, tán túlságosan elfelejtette az egykori leckét, az 1951-belit, a legsötétebb vermet, melybe az osztályharcos munkáshatalom lökte a szüleivel, a teljes nincstelenség és jogfosztottság vermét; a kitelepítést, a munkaszolgálatot, meg hogy ebbe személy szerint ő, Topporczy Ádám, majdnem belepusztult.

Nos, ha mindezt elfelejtetted, édes fiam, mondá az Úr, akkor itt van egy kis rák, édes fiam, birkózzál csak vele, jót fog tenni, meglátod. Édes fiam.

1003