Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - Balla László: Vorkutai temetés (novella)

élt. A deportálásból visszatérő papok titokban — vállalva leleplezésük esetére a súlyos retorziókat - újra hozzáfogtak híveik lelki gondozásához, miséztek, kereszteltek, temettek,* közben persze másból tartották fenn magukat, családjukat: ki kőművesbrigádba jelentkezett, ki más fizikai munkát vállalt. Püspökük, Szemedi János, akit illegális csatornán érkezett pápai kinevezése után egy domonyai parasztházban szenteltek fel, autószerelőként kereste a kenyerét. Elemér atya az ungvári csempegyár munkása lett, s az egyháztól nagyon szép feladatot kapott: mint egyetlen Kárpátalján maradt görög katolikus teológiai doktort, őt bízták meg a lelkészképzéssel. Amolyan egyszemélyes papnevelő főiskola lett belőle, ahol ő volt a rektor és az egész tanári kar, szűkös lakása pedig a teológiai akadémia „összes termei”. Hallgatói titokban, szigorú konspirációs szabályokat megtartva jártak fel hozzá, s bár nyilvánvaló volt, hogy a lakást figyelik, sokáig sikerült kijátszani a hatóságok éberségét. Egyszer azonban valamelyikük elkövethetett valami vigyázatlanságot, mert a papnál megjelentek a kopók, mindent felforgattak, Elemér atyát pedig magukkal vitték. S most itt ül az ügyész előtt, aki az imént ama rég látott vorkutai szobor mozdulatával emelte föl a kezét, s akinek most mintha az íróasztala is valami vaskos betontalapzattá magasodott volna, mikor ismét megszólalt:- Nézze, a papírok, amelyeket a magánál tett látogatás...- Házkutatás...- Jó: házkutatás alkalmával lefoglaltunk, egyértleműen tanúsítanak valamit. Én úgy gondolom, hogy maga a görög katolikusoknál olyan professzor féle. így van?- Azt gondolhat rólam, amit akar.- így van?- Mondtam már: ítélje meg a dolgokat maga.

Mikor Elemér atya kiejtette ezeket a szavakat, arra gondolt, hogy bezzeg azzal az 1946-os ügyésszel nem lehetett így beszélni, de hát azóta sok minden megváltozott. Most, a nyolcvanas évek közepén mégsem lehet őt csak úgy fogni és elhurcolni Vorkutába, hogy ott - ahogy Kárpátalján mondják: - elvégezze a „Keleti Akadémiát”. Ami azt illeti, az ügyész eléggé nagy gondban is volt az elébe hozott pappal, úgy látta: a lefoglalt iratok tulajdonképp semmit nem bizonyítanak - s majdnem behízelgő volt a hangja, mikor újra megszólalt:- ítéljem meg én? Helyes. Akkor vegyük, hogy úgy van, ahogy mondtam. De arra kérem, értsen meg valamit. Mi nem akarunk magának semmi rosszat. Sem azoknak, akiket tanít. Nekünk egyszerűen az a dolgunk, azért fizetnek minket, hogy ilyesmiről tudjunk, nyilvántartsuk. Nem kérek magától sokat. Csak egy jelentéktelen dolgot. Ha megnevezné az egyik tanítványát. Jól hallotta: csak egyet. Elhangzik ez a név, és maga mindjárt mehet is haza. És ígérem, hogy az illetőnek nem lesz semmi bántódása. Csak épp, hogy egy nevet be tudjak ide írni a papírjaimra. Hogy lássák a fölötteseim, hogy van a munkámnak valami eredménye.

Elemér atya összeráncolta a homlokát.

* 1989-ben a görög katolikusok, a megváltozott politikai helyzettől fólbátorítva, óvatosan előjöttek az illegalitásból, s templomaik nem lévén, szabad téren mutatták be istentiszteleteiket. Ezért eleinte, mint „közbotrányokozók”, bírságot voltak kénytelenek fizetni, de azután már megtűrték őket. Újabban néhány falusi templomukat már visszakapták, az egyház hivatalos elismerése azonban még késik.

990