Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 11. szám - Kocsis István: Báthory István (tévéjáték két részben)
sét elrendelheti, az más, még nagyobb csodát is művelhet. BÁTHORY (Csendesen.) Tegnap én valóban próbára tettem Isten türelmét, de bízom benne, hogy már megbocsátotta méltatlan vakmerőségemet. Megbocsáthatta? Én megbocsáthatom-e magamnak? Kinek a fejére száll azoknak a vére, akik a nekem szánt golyókat felfogták? Az én mentségem annyi, hogy nem vettem észre, hogy az egész hadseregem engem fedez. CALIGARI Az egész tábor arról beszél, hogy nem fogja a golyó felségedet. LELESZI Mert Isten megvédelmezi az ő kiválasztottjait... BÁTHORY (Ingerülten.) Senki ne meije félremagyarázni azt, ami itt tegnap történt. (Szünetet tart, majd csendesen.) Én méltatlan viselkedésemmel kihívtam magam ellen Isten haragját, ám Ő nemcsak hogy nem sújtott le énreám, hanem elárasztott engem kegyelmének legnagyobb jelével: először engedett be engemet az ő időtlen és határtalan világába. Bűntudatomban menekültem Loyolai Szent Ignác lelki- gyakorlataiba, s most sikerült, ami eddig sosem: sikerült elmerülnöm a Miatyánk egyetlen szavában. Mintha megszűnt volna számomra a földi világ. Megpihent a lelkem Isten időtlen és határtalan világában. Az éjszaka egyetlen pillanatba sűrűsödött. Nem aludtam semmit, de soha pihentebbnek nem éreztem magam. Megismertem a legszentebb kegyelmi állapotot: legnagyobb ajándékát Istennek. (Mindannyian döbbenten hallgatnak. Báthory Leleszihez fordul.) János atya, eminenciád bizonyára emlékszik, hogy hiába igyekeztem... Akkor sikerült, amikor büntetést érdemeltem volna. Tegnap én ki akartam kényszeríteni Isten megnyilatkozását. LELESZI (Elragadtatva.) Felséged az első világi férfiú, akinek ez sikerült! Ajezsuiták közül is kevésnek sikerül. KARNKOWSKI Ez azt is jelenti, hogy a golyók nem véletlenül térültek el. POSSEVINO Felséged képtelen felfogni ennek a jelentőségét! Hogy nincs ennél nagyobb dolog... SZÁNTÓ Én biztos voltam benne, hogy sikerülni fog felségednek... Isten végre tudomására hozta felségednek, hogy eszközéül kiválasztotta! Mondjunk ezért hálát Istennek! CALIGARI Igen, adjunk hálát Istennek! 7. kép A királyi sátorban. Báthory és Possevino. BÁTHORY (Derűsen.) Nem gondolták meg magukat az éjjel, Antonius atya? POSSEVINO Nem, felség. BÁTHORY Tehát indulnak Iván nagyfejedelemhez? POSSEVINO Már befogattunk, felség. BÁTHORY Én viszont meggondoltam magam. Eldöntöttem, hogy mégis mindent megteszek annak érdekében, hogy eminenciáitok ne kerüljenek idő előtt egyházunk vértanúi közé. (Kivár.) Eldöntöttem, Antonius atya, hogy visszaérkezésükig szüneteltetjük az ostromot. POSSEVINO (Felderül az arca.) Köszönöm, felség. Felséged bölcs döntése újabb jele annak, hogy valóban Isten kiválasztottja felséged. BÁTHORY Döntésemet politikai 941
