Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Kovács Péter: Fejezetek a magyar szobrászat történetéből II. - Az ötvenes évek (tanulmány)

elvesztette beszélöképességét. így életének útja ismét csak másképp alakult, mint remélte.

Ferenczy stílusában az ötvenes évek nem hoztak sem törést, sem változást. Talán csak „hangja” vált időnként fájdalmasabbá vagy keserűbbé. A korszakban született egyik első munkája a „Charitas” (1950) kisbronza volt, mely egy szinte harmatosán üde, gyönyörű, fiatal, ülő leányt ábrázol. Elrévülten, kissé szomorúan néz maga elé. Fejéről könnyű kendő omlik vállaira, s ölébe. Alsótestét, gömbölyű térdeit, lábait barokkosán hullámzó lepel borítja, miközben keblei öntudatlan egyszerűséggel és természetességgel tárulnak föl. - Valami nagyon jó van itt jelen, amit a szobor karjainak hiánya sem zavar meg. Persze, az egészben így van valami szívszorító szomorúság, hisz épp az „Irgalom” allegóriája ül előttünk tehetetlenül.

Ez a finom rezignáltság nem hiányzik olyan kompozíciókból sem, mint a „Zenéló puttók” (1953) kedves sorozata a kottát, illetve fáklyát tartó, hárfázó és harsonát fújó gyerekekkel. Ebbe a sorba tartozik az ugyancsak 1953-ban mintázott „Kis alpinista” is. A „hegymászó” kisfiú épp fölért a csúcsra, s most letekint a völgybe. Jobb lába a sziklaorom tetején van, a ballal még valamivel lentebb támasztja magát. Felsőtestével óvatosan hajlik előre, nehogy elveszítse egyensúlyát. Arcán aggodalmas kíváncsiság tükröződik. A kompozícióban sűrűsödő barokkosán bonyolult mozgástartalmak feszült nyugalomban stabilizálódnak.

Érdekes — vagy inkább nagyon is jellemző módon - a halk szomorúságot, a feszültség terhét az olyan egészen görögösen klasszikus megjelenésű művek is magukban hordják, mint a „Géniusz” (1955). A rugalmasan telt, ragyogó formákból kiteljesedő fiatal asszony büsztje akár egy olimpiai győztes portréja is lehetne. A messze révedő szem, a száj fájdalmasan elnyíló vonala azonban jelzik, hogy itt most valami másról van szó.

Ezekben az években Ferenczy Béni néhány munkát egyházi megrendelésre is készített. Közéjük tartozik a budapesti belvárosi templom „Krisztus keresztelése” (1955) kompozíciója. A finoman szerkesztett kétalakos jelenet - amely egyébként egy keresztelőkút dísze - áhítatos fogalmazásával a középkori művészet emlékét idézi, anélkül azonban, hogy akár stílusában, akár konkrétan kötődne valamely előképhez. Szemléletes példája Ferenczy Béni beleélőkészségének.

1952-től sorozatban készítette Ferenczy művészbarátainak portréit. Elsőként a nagyszerű dirigensnek, Ferencsik Jánosnak fejét mintázta meg. Később Németh Lászlóé és Juhász Ferencé (mindkettő 1955) következett. Valamennyi közül kiemelkedik a költő Pilinszky János arcképe, melyben a karakteres megjelenítés a szeretetteljes mintázás közvetlenségében találkozott annak a meleg barátságnak a kifejezésével is, amely a modellt és a szobrászt egymáshoz kapcsolta.

1954-ben mintázta Ferenczy a költői életmű megértéséről, sőt igazi átéléséről is tanúskodó domborművét Babits Mihály síremlékére. 1956-ban egy életnagyságú „Ülő nő”-t készített - nem titkolt nosztalgiával idézve Renoire hasonló remekét. A szobrot néhány évvel később, 1961-ben az egykori Horváth Kertben állították fel Budán.

Élete utolsó évtizedében munkájában erősen akadályozta betegsége. Bal kézzel készített üde rajzai és akvarelljei és expresszíwé forrósodó kisplasztikái mégis jelképeivé váltak annak az általános megújulásnak is, ami művészetünkben 1957-58- tól kezdődően végbement. Jobbjának bénasága Ferenczyt megfosztotta a mesterség természetes rutinjától, de a bal kéz ügyetlensége ugyanakkor megajándékozta valami eddig ismeretlen gyermeki őszinteséggel. Az „Aranykor” (1959) faágba kapaszkodó kisfiú hőse volt egyik első hírnöke - és remeke - ennek a változásnak. A jelenet illékonysága, a mozgás, a kompozíció könnyedsége párosult a mintázás eleven érzékenységével. A kifejezésnek ezzel a melegségével korábban - nyilván nem véletlenül - talán csak a Németh László- és a Pilinszky-portrék esetében találkozhattunk.

Ferenczy Bénit 1948-ban, a díj alapításakor, az elsők között tüntették ki

885