Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Kodolányi János levelei Zimándi P. Istvánhoz

anyagias, pedig én aztán, sajnos, csakugyan az vagyok. Dehát nem akarok ebbe a kérdésbe belemerülni, bizonyosan lesz még alkalmunk vitázni, mert fölteszem, hogy nem fogja elkerülni a házam táját. Tiszta szívvel szeretem őt. S most megköszönöm Neked ezt az ismeretséget. Csak azt sajnálom, hogy feleségem olyan nyomorúságosán tudott ellátni Benneteket.

Mármost gyerünk a Péterfyvel.

Véleményem az, hogy igen jó munka. Sokhelyütt izgalmas is. Bámulatos aprólékossággal és gondossággal szedted össze az anyagot, figyelmedet semmi sem kerülte el. Nagyon jó a korrajz s Péterfy beleállítása a korba. Ugyancsak kitűnően szerkesztetted meg a művet, jól áttekinthető, szépen tagolt, szerves egész. Végtelenül fájlalom, hogy nem tudtad befejezni. Ha megtehetném, adnék Neked öt vagy tízezer forintot azzal a kikötéssel, hogy semmivel se törődj addig, amíg egészen meg nem írtad. Kötelességed, érted: kötelességed megírni! Elkeseredve tettem le az utolsó oldalt s folyton bánt, miért nem tudtad megírni egészen.

Hanem az a „boldog ferencjózsefi kor” megdöbbentően szomorú. Így együttlátni a dokumentumokat, az embereket, az újságcikkeket, a panamákat, a mohó törtetést, a frázisokat és a görögtüzet annyira nyomasztó, hogy az ember elveszti kedvét az élethez. Sohasem tartoztam azok közé, akik a ferencjózsefi „béke” korszakára vágyó szemmel tekintenek vissza, de hogy ennyire ostoba, romlott, cinikus és rothasztó volt, csak most látom igazán. Ugyancsak megdöbbentő az akkori emberek gondolkozásának sivársága, betegsége. A Jelenik-naplóból vett idézetek hajmeresztőek. Ehhez képest a mi mai nyíltan s mondhatnám: hívőn materialista korunk valósággal fehérruhás szűzi menyasszony.

Jó, igen jó mű tehát a Péterfy s nagyon hálás vagyok Neked, hogy megengedted az elolvasását. \

Felhatalmaztál a javításokra, így ceruzával a kezemben olvastam. Szükség is volt rá lépten-nyomon, amint majd látni fogod. Stílusod olyan, mintha németből, mégin- kább valami soproni ponzikter-nyelvből fordítottad volna szórul-szóra magyarra. Ez igen leverő, mert elvégre magyar író vagy s tudnod kellene a nyelvet. Alkalmad is van a megtanulására. A javításokból majd láthatod, mit miért javítottam ki s bizonyára elfogadod a legnagyobb részét. Én nem tfagyok „purista” abban az értelemben, hogy a jövevényszavakat ki akarnám irtani a nyelvből, hiszen akkor még a finnugor szavakat is gyanúval kellene néznem, mert a finnugor együttélés korának nyelve is „kevert” volt, pláne ki kellene irtanom a török jövevényszavakat, nem szólván a későbbiekről. Nem üldözöm tehát az olyan szavakat, mint: telefon, sí, autó, radar, film, rádió s így tovább. Van azonban nyelvünknek olyan érinthetetlen szerkezeti, tehát logikai (logosz-szerűségi) vonása, szerkezete, amit mindennél fontosabbnak s megőrzendőbbnek tartok. Mert ez teszi a nyelvet, azaz a gondolkodás módját, belső törvényszerűségét, mondhatnám: ez a nyelv kristályának alapvető törvénye. Ez okból üldözöm az ilyen szavakat: szempörít, vonatkozás, alátámaszt, vált ki (kivál), kihangsúlyoz, értékel, sőt ezeket is: tulajdonképpen, adottság s így tovább a végtelenségig. Ugyancsak látod majd, hogy a szórendedet sokhelyütt megváltoztattam, szintén a nyelv logikája szerint (s nem „megfelelőleg”). Kiirtottam az efféle kom- mersz-kifejezéseket is: befutott, színvonalas stb. Kérlek, türelmesen nézegesd végig javításaimat s igyekezz az okaira tapintani. Megtörtént, sajnos, hogy itt-ott belehúz- gáltam az idézett részekbe is, mert az idézőjel nem volt sehol, vagy éppenséggel annyira benne voltam a magyarosításban, hogy nem vettem észre. Meg kell mondanom, hogy Péterfy korában ocsmányul írtak magyarul. Az ő stílusa is inkább német, mint magyar s éppen az a bámulatos, hogy olyan finom gondolatokat s lelki rezdüléseket tud kifejezni ezzel a rozoga stílussal. Javításaimhoz hozzá kell még tennem, hogy alárendelő mondatszerkezeteidet mindenütt átalakítottam mellérendelőkre, ahol csak lehetett.

Bizonyára nem neheztelsz meg rám kissé talán szigorú javításaimért s azért a véleményemért, hogy alig-alig tudsz magyarul. Írás közben nem hatolsz a szavak gyökeréig s nem sérti a füledet, hogy a magyar a dolgokat a belső voltukban nézi, s nem mondhatja, hogy „tulajdonképpen”, hanem „voltaképpen”, mert a „tulajdon”89