Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Derzsi Pap György: Emékeim 1956-ból
A Verpeléti úton, a Boráros téri hídon mentem át Pestre. Felkerestem az unokatestvéremet és kedves feleségét a Mester utcában. Az épületet a körút felöl hatalmas találat érte, az ablakok mind betörve, üveg- és tetőcserepek a járdákon. Mikor a lakásba beléptem, az asszony fogadott igen kedvesen, félje valahol a távoli boltokban vásárolt. A beszélgetés természetesen az elmúlt harcok körül folyt. Láttam, hogy viszonylag jól vannak. Még világosban sokfelé akartam menni, ezért Mancitől hirtelen búcsúztam: vigyázzatok magatokra! A körutakon nagy tömeg hullámzott, a hullák még a kövezeten feküdtek. Önkéntesekből álló csoportok - főleg nők - mésszel öntötték le a háromnapos holttesteket. Láttam hozzátartozókat, amint összetett kézzel, kővé meredten álltak a tetem mellett. Őnekik bizonyosan a legnagyobb áldozat volt a fiuk, vagy a bátyjuk elvesztése. Sok katonaruhás tetemet húztak a járdák szélére. A megcsonkított, élettelen test - kar, fej, láb nélkül - énbennem nem a borzalmat, hanem végtelen sajnálatot és szomorúságot ébresztett. A látványtól kifáradva egy percre a járdára ültem. Közeledtem a Kilián laktanyához. Eddig magyar hősök tetemei felett fohászkodtam, most a laktanya körzetében kizárólag orosz hullákat láttam ösz- szeégve, összeroncsolva. Valószínűleg ezen a környéken gyújtották fel benzines palackkal a páncélos járműveiket, mert egy-egy kapualjban keresve menedéket tömegesen érte őket a halálos lövés. Sok kiégett orosz csapatszállító gépkocsit, felfordult tankot, lánc és torony nélkül, kiégett villamosokat láttam a laktanya környékén. Mesélik, hogy a felfordított villamost használták a mieink fedezékül, innét dobálták a bátor harcoló diákok a Molotov-koktélt a mit sem sejtő szovjet 50—70 tonnás harckocsikra. Egy-két forint ára benzinnel, egy bátor magyar diák megsemmisített egy milliós értékű harci szörnyet! Az oroszokat is sajnáltam, akik a pesti utcákon vesztették életüket, őket megtévesztették, még a földrajzi értelemben is: azt hitték, a Szuezi-csatornánál vannak. Szegények tudták vajon hol vannak? Messzi földről, az orosz síkság belsejéből hajtották a tömegeket Európa szívébe hamis magyarázatokkal, hogy a kis magyar népet meg kell semmisíteni, mert a nagy Lenin tanait nem ismerik el, és akadályozzák a világkommunizmus terjesztését. Fegyvert nyomtak a muzsik kezébe és az jött, fogalma se volt, miért veszélyezteti egy kis állam a hatalmas Szovjetuniót? Miért kell egy kis államot elnyomni? Miért nem élhet a kis nemzet is szabadon? Itt van az imperializmus bűne! Becslések szerint az oroszok 8000 embert vesztettek és 350 páncélos járművet. Mi magyarok emberben ennek a többszörösét vesztettük, mert nem voltunk páncélosokkal úgy felszerelve, miná- lunk a tömeg csak lelkesedésből harcolt, fiatal diákok, munkások, tisztviselők kézifegyverekkel harcoltak a 70 tonnás harckocsik ellen. A sok szomorú látványt betetőzte az a drámai kép, ami a Kilián laktanya előtt fogadott. Ezeknél a falaknál verte meg a hős magyar védősereg egy világhatalom páncélos seregét. A volt Mária Terézia laktanya kétszázéves falai még nem láttak hasonlót, mint 1956 októberének napjait. Az Üllői úti főbejárati kapualjban egy magyar felségjelű könnyű harckocsi elzárta a bejáratot. A harckocsi tornyára a Kossuth-címert festették, az ágyú csövére nemzeti színű szalaggal körülfont babérkoszorút helyezett valaki — talán egy lelkes kis virágárus lány? Ez a koszorú jelképezte a nemzet háláját az elesett hősök iránt, akiknek nem volt szerencséjük élve kikerülni a vérzivataros ütközetekből, és tisztelgett azon vitéz hazafiak előtt, akik éjt nappallá téve tovább küzdöttek a magyar nép becsületéért, és a nemzet jobb életéért. A harckocsira egy ismeretlen ráírta: „Harcolunk a független Magyarországért!” Csak az Üllői úton 18 darab kilőtt orosz harckocsit számoltam össze, a laktanya környékén igen sok kiégett páncélos csapatszállító gépkocsi felfordulva, szétrobbantva; a Tűzoltó utca egész hosszában elzárták a forgalmat. A laktanya körúti részén sok orosz szétlőtt jármüvet elvontattak. Szemben a laktanyával, 854
