Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Kurucz Gyula: Beépített gemszterek (novella)
borítékokat talán az árokba dobja. Most virágokkal van tele a drótkosár, ide-oda tántorog, énekel, szórja az utcára a virágokat, vállán az üres táska, mindjárt elesik, kapaszkodik a kormányba, neki nincs támasztókereke, így nehéz lehet, azért nem száll fel.- Csukd be a szád, öcskös, kiesik a fogad! Mit bámulsz, egyet fingok, elájulsz! Nagyon nevet a bácsi, ő becsukja, odakap, de megvannak az egérfogai, nem esnek ki, ő nem eszik savanyú cukrot, miért savanyú, mikor édes, a bácsi tovább tántorog és énekel. Nem ájult el, egyet fingok? Papa azt mondja, ha púzik: leesik a vakolat a falról, egyszer le is esett, de nem őt szidta, hanem a szemét kőműveseket. Az aszfaltút olvad a napon, a füvön kell menni, le ne tépje a cipőt, olyan keskeny, hogy két autó nem fér el, Ez a legdrágább takarékosság a világon, itt mindent kétszer kell megcsinálni, papa a levegőbe bokszol, a vékony kis út széle letöredezik, a rendes emberek betont öntenek hozzá, hogy szét ne essen, a fű belenő, kibúvik, hipp, hopp, megrepeszti, Ilyen erős a természet, egyszer csak bosszút áll rajtunk. Postás bácsi eltűnik, elfelejtett köszönni neki, még jó, hogy papa nem látta. Rend a lelke mindennek. Géza bácsiék rendetlenek, ég és föld a kertjük, náluk sárga és lyukacsos a íu, papa csinált földet a barbár kőművesek után, a földet istenke csinálta, papa nem az, de ő csinált itt mindent, a rossz homokba rakott agyagot és három nagy teherautó kakás tőzeget, keverte, keverte, ő is a kis lapátjával, együtt dolgoznak mindig, papa ne fáradjon halálra, fáj a dereka, nyögik, nyújtózik, az ő földjüknek van szerkezete, papa megszerkesztette, papa szerkesztő, hát zöld a fű, nem sárga, lesz sok ribizli, málna, zöldség, a kis fák is felnőnek és akkor megtanul fára mászni, Géza bácsiéknak elfújja a szél fúuu, fuuu a földjét, csak a házat ne fújja, akkor nem lesz tető a fejük fölött, az ágyából este, a mese után nézhetné a csillagokat, Géza bácsi fapapucsa nem kopogna neki, az nem baj, csak az eső bejön az ágyába, az baj. Az egész életemet ebbe öltem, papa élete beledöglött a házba, jó, hogy nem halt. Istenke mindenüvé belát, papa nagyon rendes, a Polski meg a Trabant egymás mellett aluszik a garázsban, ha Géza bácsi begyújtja, meg kell fulladni a métától, az a füstje. Közös lónak túrós a háta, onnan lenne túró, mama szerint a tehéntől, papa nem szereti a színeket a házon, az első emelet világoskék, az övék krémszínű, milyen krém? Géza bácsi olyan festéket tudott lopni, De ezt nehogy mondd előtte, miért nem jó a sok szín egy házon, papának tetszik, ha kék és piros a papíron a ház, papa szereti, ha rajzol. Ne mindig autót, Danikám, az autó büdös, hangos. Mégis hogy vigyáz rá a papa, csiszolgatja, rozsdázgatja, feste- geti. Este szól Sándor vitéznek, talán Juszuf is jön és Balázs és átcsinálják a Géza bácsi Trabantját nem füstölőre, csendesre, papa majd örül, Aki gyereket nemez, az ne vegyen Trabantot, gyilkos endeká autót, ne öldökölje a gyerekeket, virágokat, fákat, Kitler ártott ennyit Európának! egy nagy lyukat ásnak, belenyomák az összes pöfógőt, virágokat, téglafüvet raknak a tetejére, észre se venni, a manók biztosan segítenek. A szalonnasütőnél a kockakövek között egy kátránydarab puha a napsütéstől, a nap a jégből vizet csinál, a kőből vulkántot, az kitör, mint a papa, a 839
