Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Kristó Gyula: Módszertani megjegyzések a vármegyék kialakulásához (Válasz Dénes Józsefnek)

éppen arra mutattam e helyütt rá, hogy a XII. század eleje utáni viszonyok nem alkalmasak a XI. századi helyzet érzékeltetésére. Megtettem ezt a különbségtételt számos egyedi előfordulás esetében is. A két (a váci és az erdélyi egyházmegyei) szolnoki föesperességgel kapcsolatban utaltam arra, hogy közülük „bizonnyal a váci püspökséghez tartozó a régibb, hiszen ez alakult ki a Tisza-parti Szolnok melletti keresztelőegyház papjának méltóságából. Az erdélyi egyházmegye szolnoki foespe- ressége azt a későbbi (kiemelés tőlem, K. Gy.) állapotot hordozza nevében, amikor Szolnok megye (a szolnoki várispánság) keleti irányú teijeszkedése során elérte az erdélyi egyházmegye) a későbbi Közép- és Belső-Szolnok megye) területét”. Ezt a fejleményt a XII. századra kelteztem (225., 483.), azaz világosan érzékeltettem, hogy az erdélyi egyházmegyében létrejött másik Szolnok megye másodlagos képződmény. Végezetül hasonló álláspontra helyezkedtem a Dénes által idézett nyitrai példa esetében is. Rámutattam arra, hogy „a nyitrai püspökség XI—XII. század fordulóján történt kiszakadása az esztergomi egyházmegye területéből azzal a következménnyel járt, hogy a megye-, illetve a főesperességi határok Nyitra megye területén nem fedték egymást”, illetve könyvem egy más helyén: a nyitrai püspökség Szent László vagy Kálmán alatti létrejöttével „megteremtődött... másodlagos fejleményként a székesegyházi (nyitrai) főesperesség létesítésének lehetősége a nyitrai püspökség keretében” (349., 225.). A történésznek tehát erőteljesen figyelnie kell az időtényezőre, s óvakodnia kell attól, hogy megalapozatlanul általánosítsa későbbi korok állapotát a korábbi kor viszonyaira, mert ezáltal — történetietlenül — a korábbi kort a későbbi korokhoz teszi hasonlatossá.

4. A bírált koncepció és terminológia tisztelete. Minden bírálat alapja a megbírált mű pontos ismerete, az abban foglalt megállapítások szöveghű vagy tartalmilag korrekt idézése. Dénes József írásában rendszeresen a vármegyék számáról beszél. Márpedig munkámban több oldalról igyekeztem bizonyítani azt, hogy az Árpád-kori források rendre nem a vármegyék, hanem a várispánságok számáról tudósítanak. Ezért írtam munkám összefoglalásában azt: „A Szent István-i várispánságok (kiemelés tőlem, K. Gy.) számát tehát nagyjából 25-30 közé tehetjük”. Ha ezek után Dénes következetesen a (vár)megyék számáról beszél, meg kellett volna említenie, hogy a megbírált koncepció nem megye-, hanem várispánság-számokról beszél. Ennek elmulasztása elfedi azt a tényt, nem azonos alapon állunk abban a kérdésben, hogy mit is számolunk, illetve eltussolja azt az éles különbséget, amelyet magam könyvemben a (vár)megye és a várispánság között felvázoltam. Végezetül nem ártott volna, ha a világi és az egyházi igazgatás megfelelései (vagy eltérései) vonatkozásában Dénes kiemelte volna, amit én megtettem: ennek a kérdéskörnek két vetülete van, a vármegye és az egyházmegye, illetve a vármegye és a főesperesség kapcsolata. Sok zavarnak vehette volna elejét, ha hivatkozik azon álláspontomra, miszerint a két vetület nem azonos fajsúlyú problémákat vet fel.

Magam tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy mennyi a bizonytalan elem a vármegyék kialakulása körül. Örülni kell minden kísérletnek, amely akár csak egy „csipetnyi” homály eloszlatásához is hozzájárul. Sajnálattal kell megállapítanom: mindaz, amit Dénes József e folyóirat hasábjain néhány hónappal korábban közzétett, véleményem szerint nem vitt egy szemernyit sem közelebb a rejtélyek megoldásához. Éltet azonban a remény, hogy ha módja lesz majd publikálni könyvem „átfogó, minden részletre kiterjedő kritikáját... (ami) maigához a könyvhöz hasonló terjedelmet igényelne”, az az írása már ténylegesen előreviszi ismereteinket a vármegyék és várispánságok korai történetéről.