Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
Föl-föl, egy-kettő; hozd le, hadd együnk, Bodza! BODZA (néz rá, de nem moccan) Hitmit akarsz, szívem? BODZÁNÉ Nem érted? Mássz föl érte és hozd le, tedd ide szépen a szám elé és te is egyél, mert ha nem vigyázol, mindent fölfal előled a te félig-éhenhalt hitvesed. BODZA De szívem, ez a gyümölcs nem a mienk. Ez a gyümölcs ott fönn... BODZÁNÉ (nekiugrik, arcába sziszegve) Kit érdekel most, hogy kié?! Az a lényeg, hogy itt van, hogy lehozzuk és végre jóllakunk. Az istenit annak a tulajdonosnak, van annak még éppen elég. semmivel se lesz éhesebb, ha mi ebből most jóllakunk. BODZA De mikor a leghatározottabban megtiltotta, hogy ... BODZÁNÉ Igen? És gondolod, hogy kiszedi a hasamból, ha már egyszer megettem? Amit megeszünk, az a mienk, csakis a mienk, úgysincs egyebünk, ezen a szar világon. Olyan vagyok most, mint egy sárkány, egész kerteket tudnék letarolni. (mosolyog kínjában) Föl a fára, Bodza! BODZA Hát jó, va-van valami igazság abban, amit mondasz. De akkor mit mondunk a tulajnak, hogy hova lett a fák termése? BODZÁNÉ Azt mondjuk, hogy lerágták a kisegerek, a gonosz kisegerek, érted? BODZA A tulaj ilyesmit úgyse hinne el. A tulaj nagyon bölcs, ha már láttad volna a nagy szakállát, te se akarnád mesékkel átdobni. Bodza vagyok, nem ha- zudok. Odamegyek újra és megmondom neki, hogy előlegben megesszük a gyümölcstermést, aztán, majd ha jobbra fordul a sorunk, mindent visszatörlesztünk. Tudja, hogy én mindig megtartom a szavam. BODZÁNÉ (le nem veszi a szemét a kosárról) Bánom is én. De siess. BODZA (elindul, majd néhány lépés után visszafordul) BODZÁNÉ (szörnyű dühvei) Mit csinálsz, megőrültél, mért nem mész? BODZA Mégis jobb volna megnézni, mi van a kerítésen túl, engem izgat, hogy.. . BODZÁNÉ Nem megyünk innen sehova. Menj a tulajhoz, te anyámasszony katonája! BODZA (futólépésben el, majd vánszorogva, elcsigázva, lesúnyt fejjel vissza) Azt mondta, hogy kí-kígyót-békát, sáskát, férget, bogarat küld ránk, ha hozzá merünk nyúlni az ő jogos tulajdonához. Re-réttenetesen dühbe gurult, mikor arra kértem, hogy előlegbe megehessük a termését. Rá-rázta az öklét és olyasmikkel, -olyan szörnyű büntetéssel fenyegetőzött, hogy meg se értettem. Kénkövet, meg poklot emlegetett. Te tudod, mi az? BODZÁNÉ (most összerezzen és ránéz) Micsoda? BODZA (bambán, széttárt karral) Kénkő és pokol. Te tudod, mi az? BODZÁNÉ (karját összefonva) Honnan tudnám, ha te se tudod? De biztosan nem lehet megenni, mint ezt (fejével fölfelé int) Tudod, mit? Együnk meg mindent, amit csak találunk, aztán jöhet az a kénkő és pokol vagy hogy hívják. Teli hassal mindent kibírsz, üres hassal sírni se sírsz! Mássz föl és együnk, Bodza. BODZA (karját kitárva, látnoki tartásban és hangon) Jó, de aztán ne óbégass, ha zúgva jönnek a sáskák, ha leeszik a hajadat, ha belemásznak a fülkagylódba és kirágják a dobhártyádat, hogy nem hallasz sémit, még az én hangomat se. És jönnek a békák és beleülnek az öledbe és szétpukkannak a meztelen talpad alatt és belehugyoznak a szádba, mikor alszol... és jönnek tekeregve a kígyók és sziszegnek és mérget okádnak a hüvelyedbe és ránktekerednek és összerop- pantják a mellkasunkat, hogy úgy recseg, mintha fát tipor össze az elefánt... és aztán ne nekem jajveszékelj, ha férgek vastag hálója kötözi be a fejed, hogy nem látsz semerre és az ujjaid közeit is teleköpik a petéikkel, hogy ha megmozdulsz, zöld nyáladék lesz a tested. Lépjünk le innen. Hív a kerítésen túli új föld. BODZÁNÉ Nem megyek sehova a bizonytalanba. És ha ott még több a féreg? BODZA Láttál te már vérvörös hernyókat? Mert olyan hernyók jönnek, amelyek a mi vérünkkel szívják tele magukat, és akkora szúnyogok, mint a madarak.. ..hólyagos lesz a bőröd, mint a víz színe, mikor esik az eső ... És kemény, csontkemény bogarak, beleeszik magukat a bőrödbe, mint a kullancs, csak sokkal rosszabbak lesznek a kullancsnál, mert az orrlyukaidba is befurakodnak, a vég7
