Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - A moldvai csángó folklór kincseiből. A pokolban kénlódó dúsgazdag históriája (lejegyezte Szabó Csaba)
A HALÁL 89 Nosza, si/ess hamar, ne késleld utamát, Mer(t) nem mulatom el én szabad órámat. Nem látod, felhúztam én erős karamat, Nyakadra és vettem ezentúl sarlómat?! A GAZDAG FELESÉGE 93 Jaj, hatalmas Isten, micsida szerzet ez, Jaj, mély utálatos, rút, undok állat ez! Szolgák, űzzétek ki, nyilván nem ember ez, Halattak honából került csontalék ez! DIVES, A GAZDAG 97 Hadd el, ne szólj többet, e-za Sárga Halál, Nem kedvez, megöli, valakit hol tálál, Kivonja házából, akihez ő bészáll, Jaj nekem, mert szinte énrendémén kaszál. 101 Már megölő mérge testem elhatolta, Mindén csontjayimat nekém átlalfúrta, Még a vesémét és immár megrontotta, Meghalok, szivemét, me(r)t elszorítatta. A GAZDAG FELESÉGE 105 Oh, gonosz szeréncse, hogy értem e napat, Jaj, hatalmas Isten, nem ér ő holnapat. Borbé/yt, doktort gyorsan, hívjátok a papot, S ha nem jő, igérjeték neki kalapát! VOLUPÁS, A GYÖNYÖRŰSÉG 109 Óh, gonosz szeréncse, immá(r) majd itt veszünk, Szaladj, Ébrietás, majd kezibe esünk. Talám ugyan nekünk nem vo(l)t mostan eszünk, Hol halál lesködik, hogy itt iszunk seszünk. A GAZDAG FELESÉGE 113 Szólj, szerelmés uram, ne hadd el magadat, Hadd lássam, mind sokszor, hozzám jóvoltadat. Sokszor elszakasztád iértém a-zálmadat, Miért kimil/ed most égy vagy két szovadat? DIVES, A GAZDAG 117 Óh, hogy szólhatsz? Higgyéd, elköltőnk már arról, Szintén a-zárt nekém jövendő dolgamról, Hogy nem gondolkoztam a-zállapatmaról, Meg sém emlékéztem soha a háláiról. 747
