Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - M. Kiss Sándor: Egy karika a szalámiból (Beszélgetés Kiss-Balázs Eszterrel) (interjú)

vezetem sztrájkba lépett, három napig úgy aludtam, hogy két koffein-injekcióval sem tudtak felébreszteni. Azután nagyon tapintatos, rendes hangú kihallgatások folytak. Azon a ponton, hogy kaptam-e lázító irodalmat Justustól, hogy tanított-e szovjetellenes, Sztálin-ellenes nézetekre bennünket, került sor szembesítésre, mert én ezeket akkor sem vallottam, amikor ő már el volt ítélve, ti. ha mindez igaz lett volna, mindnyájunkra vonatkozott volna.

Az előadó az ablaknak háttal ült az íróasztal mögött, én előtte, az ablakkal szemközt. Bevezették Palit, kissé bizonytalannak tűntek a léptei. A szeme színe tökéletesen megváltozott, zöldes-sárgára, macskaszínűre, pedig korábban kékesszürke volt. Az arca sápadt volt, de nem tésztás, mint röviddel a halála előtt már igen. Mielőtt a kihallgató kinyithatta volna a száját, sebesen odaszóltam Palinak:

„Éva jól van, Edit ’53 késő őszén szabadult Kistarcsáról gyomorműtét után; honnan vetted azt, hogy rendőrspicli voltál és miért vallottál ilyet?!” — Ebből egy másodperc alatt sok mindent megérthetett, és az ávós még szóhoz sem jutott. Utána hangzott csak el az a kérdésük, hogy mit tanított Justus a Szovjetunió ellen, mondtam, hogy soha semmit; hogy kaptam-e Justustól trockista irodalmat — tagadtam.

Ezek után mindkettőjüket visszavitték a cellába. Meddig tartottak a felülvizsgálati kihallgatások?

Ügy emlékszem, mintegy három hétig. Utána engem visszavittek Kalocsára, Justust pedig nem a Conti uctába, hanem a Gyűjtőbe, Balázs Gyurival egy zárkába. Innen szállították Balázs Gyurit rabomobilon és bilincsben a Marie-Joe-tól való válóperi tárgyalására, utána jelentette be Palinak, hogy amint kiszabadulunk, engem kíván feleségül venni, mert az bizonyos, hogy én nem válnék el olyan férfitól, aki ül.

Számítottunk rá, hogy a szociáldemokraták felmentő tárgyalásai közül is Jus- tusét halogatják legtovább. (Tévedtünk. Szegény Máté Iván, kis Népszavás-újság- író, csak 1956 március—áprilisában szabadult és nem tudom, rehabilitálták-e valaha.) 1954 nyarán sorra szabadultak a bolsevikok. Hazaengedték Fleischner Icát. Az el-nem-ítélt internáltak 1953 ősze óta vígan találkozgattak különféle presszókban. Engem a felszabadulás 10. évfordulójára adott amnesztiával helyeztek szabadlábra, de, ismétlem, felfüggesztett börtönbüntetéssel

1955 tavasza—nyara Rákosi-restauráció. Mégis kezdenek lassanként szabadulni egyes szociáldemokraták is. Balázs Gyuri szeptember 1-jén, Györgyivel egy napon lépheti át a Gyűjtőfogház kapuját. Azonnal kiszámítottuk, hogy ha lesz is Justus ügyében új per, bizonyos vádpontokat fönntartanak, hogy ne kelljen kiengedniök.

1955. november 27-ére tűzték ki Pali tárgyalását. A Legfelsőbb Bíróság Fő utcai épületében kellett megidézett tanúként megjelennem. Ahogy a folyosón várakoztunk, megláttam F. J.-t. Nem éreztem haragot iránta. Azt mondtam neki:

„Mindegy, ki miként gondolkodott 47—48—49—50-ben, sokan lehettek abban a hiszemben. hogy a Párt, egy jobb világ érdekében cselekszenek, de Justus Pali hat évet töltött fél vesével magánzárkán, csak a villany égett, sétálni sem vitték és elvétve kapott csak könyveket, közben megtanult angolul és lefordította Shakespeare szonettjeit, megtanult oroszul és számos Majakovszkij verset fordított; bebizonyosodott, hogy nem fog az egészbe belehalni, mert csakis azok halnak bele, akik egyetlen gyökérrel kötődnek a valóságba, Palinak pedig számos gyökere van. Tehát nem csak a hatalom, vagy csak a szerelem, vagy csak a hit, ezért bárhová teszik, ő mindig meg tudkapaszkodni valamiben, ami mélyebben van önmagánál és amiből táplálkozik.” Ügy tűnt, mintha F. J. értette volna, amit jelezni akartam, amire figyelmeztetni akartam.

öt előttem hívták be tanúskodni. Azt vallotta, hogy Pali Trockij könyveit kölcsönadogatta embereknek, többek között neki is, és tett kifejezetten Sztálin-ellenes kiielentéseket. Utána kerültem sorra én. Kérdeztek az Angyaléknál tartott „szemi- náriumok”-ról. Nem tagadtam, hogy helytelenítettük a zsdánovi kultúrpolitikát, nem tettünk ellene semmit, de helytelenítettük. Végül föltették a kérdést, hogy kaptam-e Palitól Trockij-könyvet kölcsön. Felé fordultam:

72