Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Miszlivetz Ferenc: "Hogy ne sírjanak körülöttünk a tárgyak" (Mészöly Miklós: A negyedik út) (kritika)
MISZLIVETZ FERENC „Hogy ne sírjanak körülöttünk a tárgyak” (MÉSZÖLY MIKLÓS: A NEGYEDIK ÚT) 1990. május 19-én hajnali 3 órakor a budapesti Honvéd kórházban belehalt égési sérüléseibe Rinautas Daugintis litván képzőművész, aki úgy akarta felhívni a figyelmet a népét ért igazságtalanságra, hogy a magyar-szovjet határon tiszta alkohollal leöntötte és felgyújtotta magát. A halálhírt a magyar napilapok közül csak a Pesti Hírlap közölte, hátoldalon, szűkszavúan. Az emberfáklya Kelet felöl Nyugat felé tartott, s minden kétséget kizáróan a birodalom határaitól nyugatra élőknek akart világítani. 1989 őszén baltikumi utazásom során észt, lett és litván politikusok nagy lelkesedéssel beszéltek egy közép-európai kooperáció lehetőségéről. Egyikük hozzátette: számukra nincs is más megoldás. Sem ők, sem a szovjet-magyar határra érkezett Rinautas Daugintis nem ismerhették Mészöly Miklósnak az egyetemes magyar felelősségtudatról szóló előadását, s azt a javaslatát, hogy „szerepünk magunkra méretezett játékterét egy új Közép-Európa gondolatban kell megtalálnunk, amely az autonóm szellemiség és politikai érzület szempontjából különösen megérett az egymásrautaltságra. És szorosan összefügg a mitizált határok érzelmi és politikai kérdésével. A térség új típusú egységgondolatának kell legyünk a szívós előkészítői és népszerűsítői - nemcsak szellemileg és politikailag, hanem érzelmileg is. Még akkor is, ha ez belátható ideig aligha jelent mást, mint érzelmi és szellemi konföderációt. Erősen hiszem - így Mészöly -, hogy csak ezen az úton randevúzhatunk a távolabbi jövőben magyarként. Ám ehhez is átnevelődés kell. És főképp nem sértődhetünk meg, ha kinyújtott kezünk után nem kapnak azonnal. A bárhol megsértett emberi jogok kapcsán eleve hangsúlyos részünk kell legyen a tiltakozó kiállásban, akcióban, szellemi hozzájárulásban; sőt amennyire lehetséges, kezdeményezők és közvetítők legyünk. Egy ilyen nemzetpolitika és állampolgári magatartás a magyar sérelmek orvoslásához is kedvezőbb nemzetközi hajlandóságot ébreszt...: elsősorban nekünk nem lehet mentségünk rá, ha pl. a bulgáriai törökök, a törökországi kurdok, a besszarábiai románok sorskérdését nem ugyanazzal az aktív szolidaritással mérlegeljük mint a Duna-térségben határainkon túl élő magyarságét. Ha a kölcsönösség hiányával próbáljuk indokolni a közönyünket, mit sem értettünk meg az új létezési stmtégia lényegéből." Mészöly Miklós új létezési stratégiáról beszél. Joggal. Az acsarkodásnak, gyűlölködésnek, a nagy testvéreknél esedékes kisszerű árulkodásoknak ugyanúgy nincs helye az európai szervesülés folyamatában, mint a teljes nemzeti szuverenitás 200 évvel ezelőtti, errefelé még modernnek hitt teóriájával megalapozott „ki tud a fejlett 687
