Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Laczkó András: Menhelytől a müncheni nyomdáig (Találkozás Molnár Józseffel) (interjú)
tele volt reménnyel: „Jövőre én leszek a Szovjet-Magyar Társaság elnöke - mondta. - Szeretnél jönni Moszkvába?” Hát hogyne szerettem volna. De nem lett a Magyar-Szovjet Társaság elnöke. Azt mondta még, a beszélgetésre jól emlékszem, hogy nagy párt leszünk. Kérdezte akarok-e képviselő lenni. „Jóska, akkor ki csinálja a pártot, hogyha mindenki a Parlamentben ül?” - feleltem. Darvas helyettese lettem, a pártközpont propagandaosztályán. Somogyi Imre éppen ragasztotta az ablakokat olajos papírral az Andrássy úton, az Operával szemben, amikor először odamentem. Somogyinak elmondtam, hogy ki vagyok, olvastam könyvét, a Kert-Magyarországot. Pál József volt még ott. Nevére nagyon emlékszem, mert később csúnyán viselkedett velem. Akkor még nem. Azonnal elkezdtem én is ragasztani az ablakokat. Később fogalmaztam meg (megvan másolatban!) a negyvenoldalas parasztpárti kiskátét. Veres Péter írt hozzá egy rövid előszót. A nevem csak úgy van rajta, hogy felelős kiadó, mert pártprogramot nem készíthetett egy fiatal srác. De én írtam elejétől végéig! Néha ma is történik rá hivatkozás, a nevem nélkül. Magam is elfelejtettem idővel. Amikor Jócsik Lajos elment áttelepítési államtitkárnak (addig budapesti főtitkár volt), én kerültem a helyére. Ebből sok—sok bajom származott, mert a fővárosi szervezetet Erdeiék már nem nézték jó szemmel. Csak egy példát. Mikor a fővárosi szervezet élére kerültem, beválasztottak a pártvezetőségbe. Viszont Majláth Jolánt eltávolították, állítólag azért, mert kivitte a híreket a pártvezetőség üléséről. Kovács Imrével esett meg, hogy egy pártvezetőségi ülés után már másnap Révai rátámadt: „Imre, maga megint milyen butaságokat beszélt össze-vissza, tegnap a pártvezetőségi ülésen.” Azt mindenki tudta, hogy szorosabb kapcsolat van a Révai és Majláth Jolán között. Mindenki gyanakodott, de bizonyítani nem lehetett. Én lettem a jegyzőkönyv- vezető, mert tudok gyorsírni. Sipos Gyula és Szűcs Ferenc is ott voltak, meg nem tudom még kik a győrffysták közül. Sipos állandóan azt leste, hogy kinek a felszólalásából írok többet, kiéből kevesebbet. Nekem ez eszembe sem jutott. A beépített emberek már azt hitték, hogy én úgy nézem a pártot, ahogy ők, frakcióban. Nem, nekem Erdei akkor éppolyan kedves volt, mint Kovács. Imre modora nem volt közvetlen. Később nagyon jóban voltam vele, az emigrációban is. De a kezdeti időben az volt az érzésem, hogy nagyra tartja magát. A Dózsa-napokon, mikor Kecskemétre mentünk, Erdei épp belügyminiszter volt, de nem a miniszteri kocsival utazott vissza Pestről, hanem fölült hozzánk, fiatalokhoz a teherautóra, és Budapestig népdaloztunk. Ez imponált nekem. Ezért sajnáltam, mikor kiéleződtek az ellentétek. A többség, akik Erdeivel nem értettek egyet, Veres Péter hívei voltak. Csakhogy Péter bácsi maga is bevallotta később, hogy nem volt igazán politikus. Nem értette azt, hogy akik vele tartanak, azokat meg kell védeni, pozíciójukat biztosítani kell. Ezt nem tette. Annyira nem, hogy saját fülemmel hallottam, amikor a fia kérdezte tőle; „Apám, mit csináljak?” Azt válaszolta: „Keress magadnak egy mestert, és kitanulsz egy jó szakmát.” O akkor már képviselő, az Országos Földbirtokrendező Tanács elnöke volt, de ugyanúgy parasztként gondolkodott, mint azelőtt. Ez volt a baja a pártban is. Elrontották, amikor kialakult az ellentét, mert ha valamelyik csoport úgy érezte, hogy most már jobb, ha nem vitatjuk tovább a problémát, akkor azt mondta: „bízzuk Péter bölcsességére.” Péter bácsi kihúzta magát, körülnézett, elmosolyodott, és elkente a dolgot. Békés Pista könyvében olvastam, hogy 1948 után őt is fegyelmi elé állították (már emigrációban voltam), azzal vádolva, hogy a párt jobboldalával tartott kapcsolatot. Veres Péter volt a fegyelmi bizottság elnöke. Békés elmondta neki, hogy nem volt jobboldali. Akkor Péter bácsi azt ajánlotta, adja be védekezését írásban. Beadta, és máig várja a választ... Egyszer tettem egy könnyelmű javaslatot a pártvezetöségnek. Láttam azt, hogy pártot nem lehet szervezni vidéki értelmiség nélkül. Javasoltam, kérjük el a Püski Sándortól a könyvbarátok listáját. A vidéki tanárok, tanítók, papok, reformátusok és katolikusok, diákok olvasták és vásárolták a könyveit. Szervezzük meg őket. (Volt olyan katolikus pap is, aki Szabó Dezső-hívő volt, de ezek a kivételek voltak.) Eljártam a Szabó Dezső-estekre is diákkoromban. Nagyon hatott ránk. De nem úgy, hogy 681
