Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Tatár Sándor: A "létezés-szakma": elébevágni a nyelvnek (Ottlik Gépza: A Valencia-rejtély) (tanulmány)

pólussal: atlétika és irodalom. Ha nem így lenne, semmiképpen nem fejezhetné ki a Pályákon főcím a két esszé közös nevezőjét. Persze a „pályák” szó itt tekintetbe jövő két jelentéséből hol az egyik, hol a másik az uralkodó. Nagyon világosan felismerhető mindkettő jelenléte - illetve az ,író-pálya’, .irodalmi aréna’jelentés előtérbe nyomulása — Mándynak a pályáról való leküldésében (63. o.). Igaz, ami igaz; Mándy nem is lett volna arra a pályára való, ahol „műkotorékverseny folyt”. Metafora-e a műkotorék - verseny? Játsszunk egy kicsit ennek az összetett szónak az építőelemeivel! (Lehet-e bármikor stílszerűbb egy kis permutációhoz folyamodnunk, mint egy matematikus végzettségű szerző szövegével foglalkozván?) — Kotorékmű-verseny. Elég kíméletlen látlelet avagy egyszavas - elfogult, egyneműsítő, de semmiképp sem alaptalan - irodalomtörténeti összefoglalója egy korszaknak*, amely nagyjából az Újhold betiltása és szerzőinek „indexre” (B-listára) tétele táján vette kezdetét. E nemes - vagy inkább szagos — vetélkedést, a szocialista realizmus helytartóinak teljhatalmú bíráskodását hívták attól kezdve, s nem is rövid ideig, irodalomnak. (Nem keletkezett ugyan teljes értékvákuum ezekben az évtizedekben sem, de több tényező szerencsés konstellációja kellett ahhoz, hogy egy-egy jó kézirat ne titkosszekta-mértékben terjesztődjék, vagy ne kárhoztatódjék hosszú fiók-tetszhalálra.) Innen valóban aligha lehetett máshová menekülni, mint vagy az országhatáron túlra vagy a négy fal dacos, bár előbb-utóbb elkerülhetetlenül nyomasztó csendjébe: belső emigrációba vagy - mint Ottlikék - Ny Ligái-pótló és Újhold-pótló kávéházi asztalok mellé (66-68. o.): az azonos, engedményeket nem ismerő értéktudat közösségébe, ha tetszik, abba a bizonyos „másik Magyarországba”.

Még két észleletemet hadd rögzítsem a Budapesti (Budai) Torna Egylet kapcsán. Az egyik, hogy - ha nem is gyakran - a beszédmód kiszámított közvetlensége, mely túlhaladása is a nyugatos, elegáns és artisztikus normának, Esterházy Pétert juttatja az olvasó eszébe (66. o. közep>e). Igaz, hogy ez a jobb híján „csevegődnek elkeresztelt, a figyelmet magára vonó stílus korábban nem jellemezte Ottlikot, mégsem Ester- házy-hatásra kívánok utalni ezzel. (Kizárva ez sincs, természetesen.) Kapcsolatra annál inkább. A két matematikus, a kor és a neveltetés miliőjének különbségeiről tudomást nem véve, megérti s eme megértés alapján méltányolja egymást, mert eszközeiknek különbözősége ellenére „ugyanúgy”, azaz sem irodalmi karrierben, sem az épp progresszívnek kikiáltott jtolitikai áramlatok, ilyen-olyan „ügy”-nek tollal való szolgálatában nem gondolkodnak, hanem alanyban-állítmányban és emberi („magánemberi”) teljességben. Tudniillik ez a mesterségük. A kitüntető figyelem, amelyben a kritika pillanatnyilag részesíti párbeszédüket, alábbhagyhat. írásművészetük mélyebb aktualitását ez nem fogja érinteni.

A másik kiemelendő vonása ennek a személyes-esszéisztikus visszatekintésnek a „többszőr-nekirugaszkodás” technikája. Itt egyetlen művön belül találkozhatunk, az írói ön-elégedetlenség jeleként, a helyesbítéseknek egy olyan láncolatával, amely mindig is jellemzője volt Ottlik Géza életművének. Idetartozik a művek szereplő-azonossága és motivikai rokonsága is, s az az ismert tény is, hogy szinte nincs olyan Ott- lik-mű, amelyhez legalább két változat ne készült volna. - Amint Lengyel Balázs helytállóan mutat rá: itt Ottlik „műhelytitokként” vagy receptként megfogalmazott írói módszere (Hosszú beszélgetés Hornyik Miklóssal. - JZlőszcr lendületből kell írni, mert a lényeges dolgokat, ugye, isteni kegyelem, ihlet vagy arkangyal súgja az embernek: munka közben a legfontosabb, legdöntőbb dolgok belefutnak az ember tollába vagy írógépébe [...] Igen ám, csakhogy ez még csak az első verzió, s miután megírtam, leteszem, otthagyom, és pár hónap múlva vagy fél év múlva előveszem. Ilyenkor tudja csak meg az író, hogy tulajdonképpen mit akart írni.” stb.) működtetésének vagyunk tanúi, annak, hogy a pxmtosság érdekében választott technika miként lesz

* Mellesleg: összefüggést vélünk felfedezni a nemzeti sporttá tett műirotorék verseny s az .általános négykézlábon való közlekedés’, meg a kolonializált dánok fákon-tartózkodási-kötelezettsége között.

662