Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Győri László: Üveghegy (vers)
az, hogy falvai, az, hogy házai, nem meghalok, de újra szülétek, amikor egy ilyenre rálelek. Aki úgy ír: erzsébetfalvai, igazol, hogy mégsem igazai. 3. A mély gyűlölettől az abszolút fagypontig, a közönyig vitt az út gyerekkoromtól férfikoromig. „Oly korban éltem én e földön...” Itt e földön még nem voltak oly korok, amelyekről mondhatnám, egyben is éltem. Nem éltem. Ha szerettem is, nem éltem olybán. S lenni sose fog oly kor e földön, amelyre az „oly”-t ráhúzhatnám; egy se volt olyan az, amelyben éltem. Abszolút tavasz, abszolút nyár, gyermekkor, férfipont, fagydél, közöny, ameddig húz az út, nincs. Időtlenült, halhatatlanult a mély, a gyűlölet. Minden múlt idő. Jövőtlen élek. S múlik a jövő. 4. Boldog vagyok, mert annyit keresek, amennyi sok is, olyan keveset; boldog vagyok, mert porletár vagyok, porból vétettem, gyalog, mint Balog. Édes Jenő is elővétetik a proletár miatt, a harmadik nyomat ezerkilencszáznegyvenegy júliusából - édes, édesedj ! Proles: gyermek, ivadék, sarjadék, proletarius: proletári nép, mely annyit tesz, a vagyontalanok közt a legalsó. Szép kis állapot. De ez ó szótár édesítse meg
