Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Villányi László: Tolnai prózája (tanulmány)

novellából ismerős helyszínnel (szikes föld), egy figurával (kéményseprő), egy élménnyel (Tarzan). A sün meg valóságos vándormotívumként működik. A Szent Sebestyén című novellában a mágnesek és a gombostühegy „vérző nikkelsünné” varázsolják az írót. A Tarzan az Újvidék Áruhában című novellában: „...És az isten óriási sünnek képzeli a földet, óriási sünnek, amelyen neki vérző talpakkal kell sétálnia...”. A Palics című novellában: „Azt álmodtam, óriási sün hátán lovagolok”. Ugyanitt a báty, egy lányt nézve, így próbálja vidítani öccsét: „Nézd, úgy lépked az aranyos, mintha sünkölyök mocorogna a lába között”.

Féltett kincseim közé tartozik a Prózák könyve. Már kézbe venni is jó, lapozgatni benne, hála Petar Curcic nagyszerű grafikáinak. Ugyanakkor megdöbbent, mennyire nem vett róla tudomást az irodalmi közvélemény. Szomorú, milyen kevés figyelmet kap az egyik legjelentősebb kortárs író, költő. Csáth és Kosztolányi unokatestvérüknek fogadnák Tolnait. Aki a magyar próza legjobb hagyományaihoz kötődik, és elszakad tőlük. Hiszen rokona Joyce-nak, Borges-nek is. Mégis, ez a könyv legfőképpen azért ünnep, mert Tolnai-módon él benne a költészet. Mert Tolnai-módon van költészet szürrealizmusában, nyelvében, humorában. Mert ő tesz fel így egy filozofikus kérdést: „Vagy van egy pillanat, amikor a száraz csokor és a száraz macska megkülönböztethetetlen?” Ó fejezi ki ilyen költészettel érzékenységét: „...ezt az öreg, fekete harisnyás nénit ketten emelik a mozgólépcsőre, csak meg ne haljon szegény, borzasztó lehet mozgólépcsőn meghalni, holtan is csak egyre emelkedni”. O láttatja ilyen módon a lét tragikumában rejlő költészetet: „Az egyik varjú egészen közelről nézett. Hirtelen arra gondoltam, ő többet tud rólam, mint én róla. Addig sosem vettem igazán szemügyre a varjakat. Igaz, egyszer végignéztem, ahogy megevett a barázdában egy még vak tejes kisnyulat. De akkor inkább azt néztem, milyen ügyesen bontja fel a csöpp jószágot”.

652