Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - Villányi László: Tolnai prózája (tanulmány)

munkás sztorija az, „hogyha még sokáig dolgozom ezen a szalagon: meghülyülök”. Örült helyzetbe kerül az első utazását átélő kisfiú. A vécében, letolt nadrággal akar bliccelni, mert bátyja szerint ez biztos trükk. A kalauz ráront, s bezárja egy fülkébe. „A mozdonyvezető olykor vékony füttyjelekkel értesítette a soron következő állomá­sokat: elcsíptük! elcsíptük!” — hallucinálja a fiú. A Most majd én vezetgetlek tégedet című novellában a tisztaságot követelő férjet vakítja meg az eszét vesztett öregasz- szony. így már mondhatja: „Csillog minden!” A Palics című novellában állatkerti ket­recbe kerül a család egyetlen vagyonára, a disznóra vigyázó fiú. Az emberi lélek rejtelmei éppúgy izgatják Tolnait, miként Csáthot és Kosztolányit. A skizofrénia pontos leírását olvashatjuk a Briliáns című novellában. Az asszony monológjából lassanként ismerjük meg kegyetlen életének tragikus epizódjait. Mun­káját. „Sorban vagy száz sámli. Száz sor sámli. És szinte vezényszóra mozdulnak. Sosem is hangzik el vezényszó. És mégis állandóan ott visszhangzik. A német ve­zényszó. A spárgásoknál is. A német vezényszó állandóan a levegőben lóg.” Apja halálát. „Édesapám az istállóban akasztotta fel magát. A lovak közé. Olyan volt, mintha csak lovagolni akart volna.” Elmondja nagyszülei pokoli sorsát, gyerekkori elhagyatottságát. Az idegenben végzett lélekölő munka közben állandóan retteg a megőrüléstől. És amikor feltalálja a megőrülés ellenszerét, akkor válik bizonyossá őrült mivolta. Amikor gyűjteni kezdi a vakondbriliánst, a vakond ürülékét, ami olyan, mint a drágakő, a megevett szentjánosbogarak miatt. Vagyis az őrületbe menekül az őrült valóság elől. A novella végén derül ki, hogy az asszony őrült monológját halála előtt mondja el, a spárgára emlékeztető gyertyával felgyújtja magát. A skizofrén asszony életében nem, csak a hullaházban simogatja meg férjét. Mikor találkozik férje kollégájával, úgy érzi, „csak akkor tudtunk volna közölni egymással valamit, ha teljes erőből orron vág”. Tolnai így mondja el: idáig „fejlődött” a világ, ez a dolgok állása. Az idill az őrületé. Ebben a világban úgy megy az ember, „mint aki attól retteg, minden pillanatban két egymás irányába száguldó mozdony ütközője közé kerülhet”. Mintha a vakság lenne az esély. Mintha az ember végül már csak egy fejetlen kővel tudna beszélgetni. A fotóriporterek is, mintha az Apokalipszis előtti napokat rögzítenék, s a képeken nem lehet látni mást, csak fekete és fehér foltokat. Alányokkal véletlenül sem esnek szerelembe, pornográf képregényt készítenek. Persze a filmet használat előtt fény elé tartják. És szüntelenül habzsolják a szárított halat. „Ajkuk sarkán vékony érben folyt a vér.” Nem ejtenek ki mást, csak egyetlen szót: HAL. (Itt törvényszerűen eszébe jut az embernek, hogy a hal a keresztény szimboli­kában Jézus Krisztust jelenti.) Örömre csak a focipályán átvonuló fiúk lelnek, a reggeli harmatban gázolva. Ök ilyennek képzelik a paradicsomot, meg vannak győződve arról, hogy a levegőbe rúgott labdák, „azok a gyertyák az isten és az angyalok kék­ségeiben is (azúrjaiban, mondta Szatyor) megmártózkodtak”. Ha valaki azt kérdezné, mi Tolnai Ottó novelláinak témája, nehéz lenne vála­szolni. „...Én éppen a témától, a témáktól menekülök, mint a kínjában vízbe ugró bolhás kutya” - vallja be egyhelyütt. Nem történeteket mesél el. Novellái rendszerint történés-asszociációkból épülnekfel. Például: Vermeer van Delft az Újvidék Áruházban. A fiú a mikroszkóp történetét tanulja. Többször ismételgeti a feltaláló, Antony van Leeuwenhoek nevét. Az apa előadja gyanúját, hogy esetleg nem Leeuwenhoek találta fel a mikroszkópot, hogy Vermeer van Delft és Leeuwenhoek egy személy volt. Aztán az apa az Újvidék Aruház kávézójában üldögél, s figyeli, hogy valakinek rothad a talpa. Úgy látja, a férfi zsebkésével egy jégkockába próbál belevésni valamit, talán monogramját. És a férfi ő: Vermeer. Mikor megismerkednek, a férfi így mutatkozik be: „Utazó vagyok, Vermes, mondta monarchiabeli modorra utaló mikromozdulatokat téve. Holland játékmikroszkópokat szeretnék eladni az Újvidék Aruháznak nagy mennyiségben...”. És az apa levonja a következtetést: igaza volt, megérkezett Vermeer a mikroszkópokkal. A másik példa legyen Az Újvidék Áruházban kapható mediterrán szivacs? című novella. Az író Szabadkára utazik. Ez volt az első nagyváros, ahova 649

Next

/
Thumbnails
Contents