Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Kilián László: Ludus I. (kispróza)
KILIÁN LÁSZLÓ Ludus I. A zöld domboldalban dervisek forogtak. Piros kaftánjuk szárnyai körré olvadtak a tánc iramától. A szemközti dombtetőről, ahonnan ő nézte őket, csak mint nagy bíbor körök gurultak a völgy felé. Ha hunyorított, azt is látta, hogy hátravetett fejjel, széttartott karokkal szédítik magukat; önkéntelenül ó is felemelte a kezét, tenyerén érezni vélte a puhán dagadozó kaftánt.- Én is játszom - mondta, de közben már a tegnapi golf-partyra gondolt. Nem emlékezett, ki ütötte ügyesen a golyócskát, csak a mozdulatok sora mögé általa ki- fundált érzést ápolgatta újból. Visszaengedte karjait és idegenként meredt a piros forgó körökre. Pedig a dervisek a gondosan ápolt pázsiton, ha nincs a pörgés varázslata, akkor is kívüllevőnek érezték volna magukat. így forgolódtak a széke mellett is, aztán egész a szomszéd dűlőig és tovább, míg csak el nem tűntek tekintettől sem követve. A mozgatott és mozdított tárgyak izgatták mindig, mivel attól voltak, arra a célra készültek, hogy mozogtak, hogy mozogjanak. A golflabdák is arra csábították: fogja meg őket... Megszorította, de semmi hasonló sem történt, amit várt. Csak, amikor eleresztette, maradt a tenyerében az az üresség, az a gyerekes ijedtség az arcán, mint amikor nem mosolyogtak vissza rá. Unalmas repülésein a golf élményeire vagy a jeux boule-ra, vagy ha egyikre sem: kedvetlenül arra, hogy továbbra sem sejtette, mikor imádkozik ő az iszlám előírások szerint a sivatagban, mikor rak hosszú merengéssel kavicsot egy távoli múltban boldogult rabbi sírjára. Máskor vadóc kisfiúk tekintetével nézte a világot. Világos szeme kiszámíthatatlanságot sejtetett mindenkivel, aki kicsit is szimpatizált okkultságokkal. Pedig a titok nyitja máshol: szembogarában nem formás, arányosan szétsugárzó, mélyebb árnyalatú minta, hanem benne rendszertelen elhelyezkedésben sötétebb, világosabb foltok, különösen a szembogár közelében. Ezt a törött íriszt erősítette a dús szemöldök, mely különösen a halántékánál, a külső szemszeglet fölött szélessé és ritkává lett. Most, amikor a játékokról, az áhítatokról álmodozott, kék szeme kicsit megszürkült és orrcimpája felett egy Ids gödör minden pillantásakor úgy dagadt ki, mintha ér lüktetett volna ott. A rijádi járatról látott először imára készülő arabot a sivatagban:- Alkonyaikor ott is elbizonytalanodnak a színek. Árnyék és szín kókadozik a Nap elől. Egy szál rongyban, foszló turbánjában az esendően szikár test. Órák óta hordja a közeli köveket. Tudja hogyan kell elhelyezni őket, melyik után milyen előírt mozdulatot kell tennie. Mindig csak két követ tesz új helyére. A hosszú előkészülettől maga az imádság nem is bírhat jelentőséggel. Az előjáték áhítata hitelesebb, mint a magán-ájtatosság. Akkor a repülő alacsonyabban szállt ugyan, a hosszú előkészületet mégsem láthatta, hiszen legyen bár végtelenül sík a vidék, mire kivehetővé lesz az emberi alak és az, amit csinál, már el is szállt felette a gép. 638
