Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Géczi János: Vázlat
amely az időnket a porba belerajzolja vajon milyen lenne az az ábra az amelyiket te akarod amely mögött karmos fenyőtű növekszik s halálfűben szuszog az áldozás és egybeér mint tőr a kézzel elválással a találkozás és a forgó időnk közepén az egyik Nap általütve a földbe fúródott dárda hegyével van odaszögezve ahogyan én akartam de ha elmentél te jössz-e vissza ha megjöttem én lettem-e más hogy a napfolttevékenységben mint arcomról a ránc a múlt bőre leégjen a ráncok mögött vajon megtalálsz a démon úgy belakta testemet a lélek ha elviselné az elviselhetetlent akkor is levetné mert nem bírja mint mérleg a terheket hát megjöttél kedves megjöttem kedves tengerkék szemem tengerzöldre váltott a vízmély alján te állsz és nem te állsz ott nézd a kezemet a kezemben más van nem a régi fogak vannak a számban a tüdőm gyomrom vesém se lenne enyém ha feltételes módban eléd állok mit nem bírsz meg mindaz vagyok az ingem fala mögött merő zsarátnok amint a kutyafej-kilincsre tetted a kezed és a tölgyfa ajtót reám nyitottad a fény négyszögéből áthoztak hozzám egy holtat 588
