Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 7. szám - Kőrössi P. József: Nem a versem volt rég, hanem a naplemente - Beszélgetés Cselényi Bélával, 1989 nyár derekán (interjú)

most már, amennyiben tartalmi ihletem van, nem elégedhetek meg ennek a megfo­galmazásával, mert akkor legfeljebb silány fogalmazást követtem el. Arról van szó, hogy ösztönösen kell alkotni és előfordul, hogy annyira elragadtatom magamat, hogy én se értem, de sokat röhögök a megvalósulás frappánsságán. Megtörténik, hogy csak évek múlva értem meg, hogy mit is akartam akkor ott kifejezni. Vagy azt, hogy mi­nek is a terméke az a valami. A verseid tekinthetők naplónak is? Kicsit haragszom arra a mentalitásra, amely a verseimet lírai naplónak tekinti, mert ezzel eleve nem ad szabad utat a világhírnév felé. Számomra napló, az kétségtelen. Az mindenképpen bennük van, ami egy feszélyezett, önmagával és a világgal elége­detlen kelet-európai lírikusnak a szemléletét tükrözi. Ha bármely korban verseimet előveszik, elolvassák ez bennük kell -legyen. Ilyen értelemben tekinthető naplónak az én verselésem, de nem a mi emberöltőnk számára készült napló. Ilyen értelemben azonban minden más költészet is tekinthető naplónak. Hogyan alakultak a barátságaid? Vannak barátaim, de ritkán látogatom őket. Tizennyolc éves koromban egy osztály- kiránduláson történt: egy nálam egy évvel fiatalabb iskolatársammal kötöttünk ba­rátságot. Rádöbbentem, hogy ő is képtelen kapcsolatokat teremteni. Ez sodort egy­más felé minket. Némileg fellazult a kapcsolatunk az ő házasságával, a család- alapítás következtében. Itt tudtam tettenémi azt, hogy a magány sodort minket egy­máshoz. Más esetben szakmai barátságról beszélhetek csak, olyanról, amilyen a ket­tőnk esete. Azt hiszem - és lehet, hogy most súlyos ítéletet mondok magamról - ve­lem többen keresnek barátságot, mint amennyire én képes vagyok. Annyira szere­tem az egyedüllétet, a saját problémáimon való rágódást... De, ha nem is szeretem, annyira benne vagyok ebben az örvényben, hogy sokszor úgy érzem, nem engedhe­tem meg magamnak, hogy kiszálljak. Negyedszázad éves koromban estem át a szűz- keresztségen, ennek is vetülete a második, a Fabula rasa c. kötetem, amit én eddi­gi munkáim közül a legjobbnak tartok. Nincs kizárva, hogy eddigi életemnek is ez a két dolog volt a legjelentősebb eseménye. Hogy érzed magad Magyarországon, másfél, két év után? Mint otthon. Észrevettem, hogy hiába érvényesek már rám is a magyarországi jogok és kötelességek, én az otthoni jogok és kötelességek miatt aggódom. Ügy érzem, hogy kedvezményezett vendég vagyok, de vendég. Elkártyáztam az esélyt, hogy romániai magyarként a romániai magyarság szószólója legyek. Jól érzem magam, ha van tál előttem, viszont lelkiismeretfurdalást érzek, ha veszek is belőle. 1989 máju8-júniu8-júliusában 586

Next

/
Thumbnails
Contents