Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Molnár Miklós: Pest-budai levél: A zseniálissá tett korbács korszakáról (esszé)
rPest-6udai tevéi A zseniálissá tett korbács korszakáról „Az új korszak leginkább abban különbözik a régi időktől, hogy a korbács úgy érzi, mintha zseniális volna“ Marx A SAULUSBÓL LETT, tarzuszinak mondott Paulus mélységesen hallgat például Nietzschéről. Nietzsche viszont bőven ír Pálról - többek közt Az An- tikrisztusb&n, „a kereszténység kritikájában” dekonstruálja azt a paulusi .szabadságot’, amellyel a „diszangélista” levélíró Jézus személyének kérdését kezelte, sőt kisajátította: Jézust merő motívumként használva, megkomponálta belőle a maga „muzsikáját”, a paulusi kereszténységet. Nietzsche szerint Pál kompozíciós okokból meghamisította Jézus tanítását, és meghamisította Izrael egész történelmét, hogy átírja előtörténetté: mintha az összes próféták az ő „megváltójáról” beszéltek volna. Paulus a célt akarta - Nietzsche szerint a (papi) hatalmat -, következésképp a hozzásegítő eszközt is akarnia kellett. Az utána következő két évezredre sikeresen ráerőszakolta a maga hallucinációját. Kultúránkban régtől fogva ismerős a lidérces hatalmi célok érdekében végzett hamisítás, az ideológia, az előtörténetté stilizálás, a tényeken elkövetett erőszak, az írás elemzésének betiltása. Paulus- tól lényeg szerint nem idegen a bolsevizmus. Kultúránk, íráscivilizációnk első nagy „átírójának”, ideológusának hagyatéka, íme: Egy-szempontúság. Kizárólagosság. Türelmetlenség. Térítés. A gondolkodás lerohanása. Megfélemlítés. Kiátkozás. Demagógia. Bűnbakképzés. A hazudozás követelménnyé emelése. Az írás és olvasás hatósági ellenőrzése. Az élet feláldozása az eszme - a hatalom - oltárán. Korbács. Besúgórendszer. Feljelentőlevél. 1949. december 10-én délután fél kettőkor Fekete Józsefné Kökény Margit tisztviselőnő leszállt a Vácra érkező személyvonatról, és gyalogosan Kösd község felé indult, minden valószínűség szerint „típusruhában”. Az asszonyról később kiderült, hogy ballonkabátot és rövidcsizmát viselt, és barna színű bőrönd volt nála. Száraz, szeles téli idő lehetett. Ahogy gyalogolt faluja felé, ismeretlen férfi csatlakozhatott hozzá, és segítséget kínálhatott: a dokumentumok szerint elkérte Feketéné Kökény Margit barna színű bőröndjét. Bizonyára szóba elegyedtek: a férfi feltehetően kérdezősködött, az asszony meg válaszolgatott. Szókratészi mintákat követő beszélgetésük aligha volt kedélyes vagy gyöngéd; azt lehetne hinni, hogy mindössze az időt töltötték, hogy addig se kelljen félniük, alkalmasint kedvetlenül, fáradtan, bizalmatlanul, az időjáráshoz mérten száraz és fázós modorban. A férfi 563
