Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Martos Gábor: "Ezer énekből vénök" - Kerekasztal-beszélgetés a 20 éves Echinox c. folyóiratról
MARTOS GÁBOR „Ezer énekből vérzők” KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS A 20 ÉVES ECHINOX C. FOLYÓIRATRÓL Tarján Tamás: Sajátos színt képviselnek az irodalmi sajtóban a diáklapok, amelyek egy-egy egyetemi alkotóműhelyből szárnyalnak fel - ha felszámyalnak. Ma, a Mérték-estek keretében egy húszesztendős kolozsvári diáklap születésnapját ünnepeljük, így igaz, ahogy mondom, és mégis mennyi esemény, árnyalat van emögött a mondat mögött. Martos Gábor az Echinox krónikása, az est szerkesztője. Kérlek, mondd el a legfontosabbakat. Martos Gábor. A talán legfontosabbat te magad elmondtad: húszéves ez a diáklap. A másik, amit „legfontosabbként” el kell róla mondani: háromnyelvű, és mint ilyen — születésétől a mai napig - ez az egyetlen olyan sajtótermék Erdélyben, mely Erdély mindhárom együttélő nemzetiségének a nyelvén közöl; ennek a lapnak román, német éB magyar oldalai vannak. Mi itt ebben az estben elsősorban a magyar oldalakról válogattunk, illetve egy-egy fordítás erejéig - tényleg csak a kitekintés kedvéért - német és román szerzők műveiből is beválogattunk egy-egy alkotást. A magyar oldalakról —, ha most különválasztjuk a lap történetében a román és a német oldalaktól - azt kell elmondani - és ez a másik dolog, ami miatt úgy éreztük, hogy túl a születésnapon ezt az estet meg kell tartani -, hogy a magyar oldalak húsz évéből volt legalább nyolc olyan év, amikor az Echinox - és itt most csak a magyar oldalakra gondolok - az egész erdélyi magyar sajtónak talán legfigyelemreméltóbb orgánuma volt. Tarján Tamás: Ha nevekben gondolkodunk, akkor kikkel lehet fémjelezni ezt a néhány esztendőt? Martos Gábor: Hát először is a szerkesztőkkel. 1975 januárjától Szőcs Géza és Egyed Péter az Echinox két magyar szerkesztője, tehát a magyar oldalak felelőse. Őket aztán az úgynevezett „Három B” nevű szerkesztőség, Bretter Zoltán, Beke Mihály András és Bréda Ferenc váltották fel; ők 83-ig vitték a lapot. Ez az a bizonyos nyolc év, amire én az előbb gondoltam. De ha már itt tartunk, akkor tágítsuk ki egy kicsit ezt az időhatárt, hiszen előttük már, akik az alapokat letették is nagyon sok értéket mutattak fel ezeken az oldalakon. Itt a szerkesztők közül mindenképpen Tamás Gáspár Miklóst kell megemlíteni és Németi Rudolfot; a „kezdők” közül pedig - akkor már menjünk vissza egészen a kezdetekig - Rostás Zoltánt és Gaál Györgyöt. Bretterék után aztán még egy darabig tartott a lendület - Keszthelyi András, Lőrincz Csaba szerkesztősége idején -, de 83 után ez a lap, valljuk be, nagyon elsekélyesedett. Ennek nagyon sok oka volt. Az első és legfontosabb egy kultúrpolitikai ok: 1983 tavaszán-nyár elején leváltották a lap éléről a teljes szerkesztőséget; a román szerkesztőséget is, azt a két román főszerkesztőt, akik az első tizenöt évben végig „vitték” a lapot, akik garanciát, jogfolytonosságot jelentettek a lap élén. Tarján Tamás: Eddig elsősorban a magyar vonatkozásokról beszéltünk. De mit adott a romániai irodalomnak az Echinox? Martos Gábor: Van egy furcsa kettősség az Echinoxnak a román és a magyar iroda554
