Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Simonffy András: Lehet, hogy elfeledkezünk magáról (regényrészlet)
a nyilvánosság előtt a valóságnak egyáltalán nem megfelelő beállításban szerepel, és kérem Elnök Kartársat, hogy a megfelelő úton a helyreigazítást szorgalmazza. Budapest, 1957. július 5. Almásy Pál főmérnök nyug. altábornagy” 14. NYUGDÍJ A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 67/1958/XII. 24. számú rendelete a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet végrehajtásáról Rny. 50 §. Az a dolgozó, aki az 1954. évi október hó 1. napja előtt érvényben volt jogszabály szerint megállapított nyugellátásáról a 20/1957/III. 22/ korm. számú rendelet alapján lemondott, öregségi teljes nyugdíjra jogosult. Nyugdíjkiegészítés szempontjából az 1929. évi január hó 1. napja óta szerzett szolgálati időt kell figyelembe venni. Rny. 51. §/l/ Az a dolgozó, aki az 1954. évi október 1. előtt érvényben volt jogszabályok szerint munkaviszonya alapján megállapított nyugdíjban, öregségi vagy rokkantsági járadékban, nyugbérben részesül, e nyugellátás helyett a Tny. alapján öregségi nyugdíjra abban az esetben jogosult, ha a Tny. 2. §-ának 1/ bekezdésében meghatározott korhatárt elérte és korábbi nyugellátásnak megállapítása óta legalább tíz évi újabb szolgálati időt szerzett. (...) Nyugdíjkiegészítés szempontjából azonban csak a korábbi nyugellátás megállapítása óta szerzett szolgálati időt lehet figyelembe venni. „SZTK Megyei Alközpontjánk Bejelentem, hogy f. évi szept. 5-én kelt B 11.-1961/30 sz. határozat ellen fellebbezek. Sérelmesnek tartom, hogy az Alközpont a nyugdíjkiegészítés kiszámításánál csupán az 1948. 5. 26. óta eltelt időt vette figyelembe, holott - véleményem szerint - azt 1929.1.1-től kellett volna számítani. Az alközpont tévesen hivatkozik a 67/1958 Korm. rendelet 51 §-ára. Ez a § ugyanis csak azokra vonatkozik, akik részére 1954. X. 1. e- lőtt érvényben volt jogszabály alapján nyugellátást állapítottak meg. Részemre azonban ilyen nyugellátást sohasem -állapítottak meg, hanem szolgálaton kívüli viszonyba helyezésem után (1947.1.1.), a Magyar Köztársaság Elnöke az 1944. évi katonai ellenállási mozgalomban való katonai részvételem elismerése és a demokratikus honvédség szervezése körül kifejtett érdemeimért egy szokatlan összegű, a mindenkori tényleges altábomagyi illetményekkel felérő kegydíj megállapítását rendelte el. 1948. májusában a kegydíj összegét leszállították, de annak kegydíj jellege továbbra is fennmaradt.” (...) Almásy Pál „A lefolytatott eljárás során a Honvédelmi Minisztérium közléséből megállapítottuk, hogy az ön részére az 1948. évi április hó 15. napján kelt államfői elhatározással a korábban engedélyezett és a mindenkori tényleges altábomagyi illetményekkel felérő jogú kegy díj helyett olyan összegű kegydíj folyósítása engedélyeztetett, mint az Önt a szolgálati idő alapján megillető törvényszerű nyugdíj. (...) Az említett körülményekre tekintettel önt az 1954. évi október hó 1. napja előtt hatályban volt rendelkezések alapján nyugdíjazott személynek kell tekinteni, akinek az 1958. évi 40. számú törvényerejű rendelet szerint nyugdíjra való igényjoga csak a nyugdíjazás óta szerzett új szolgálati idő alapján bírálható el. Az előadottakra tekintettel tehát az 1929. évi janur hó 1-től az 1948. évi május 545
