Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Simonffy András: Lehet, hogy elfeledkezünk magáról (regényrészlet)
nek mondotta ki 1 rendbeli, az 1946. VII. tv. 1 § 2/bek-be ütköző demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel bűntettében, valamint 1 rendbeli 1930. III. tv. 60 § 2/bek-be ütköző kémkedés bűntettében és ezért életfogytig tartó börtönbüntetésre és 10 évre politikai jogaitól való eltiltásra ítélte. Fellebbezés folytán a Népköztársaság legfelsőbb Bírósága Bf. I. 201/57 számú 1957. évi január hó 25. napján kelt végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az I. fokú bíróságot új eljárásra utasította. Az új eljárás során az ügyészség pótnyomozást folytatott le, amelynek során Al- másy Pál vádlott bűnösségére nézve bizonyítékokat beszerezni nem sikerült, amiért is a vádat a Bp. 145 § 1/bek alapján elejtette. Tekintettel arra, hogy az ügy eljárási szakban volt, ezért a bíróság a Bp. rendelkezésének megfelelően tárgyalást tartott. Almásy Pál ellen a vád lényegében az volt, hogy: 1/ 1945. évben Németországban, ahová a fasiszták elhurcolták, a C. I. C. amerikai kémszervezet szolgálatába lépett, majd ugyanaz évben hazatérve itthon kémadatokat gyűjtött, amelyeket az említett szervezet részére kiszolgáltatott. 2/ 1945-ben csatlakozott Kővágó József által vezetett demokrácia ellenes szervezkedéshez. 3/ Mint a fenti szervezkedés tagja a honvédségnél, ahol magas rangot viselt és ezzel elősegítette a szervezkedés célkitűzéseit. Almásy Pál vádlott védekezésében előadta, hogy a vád szerinti bűncselekményeket nem követte el. Előadta, hogy a honvédség területén szolgáltatott adatokat, azonban ez hivatali kötelezettsége volt a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felé. Továbbá előadta, hogy a hadsereg körében tett minden intézkedése a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet tagjainak tudtával és jóváhagyásával történhetett és történt. Vádlott elmondotta továbbá, hogy sohasem volt kapcsolatban kémszervezettel, és e tekintetben, úgy mint a szervezkedés tekintetében is, a korábbi elsőfokú eljárás során, beleértve a bírósági tárgyalást is, kényszer hatása alatt tett önmagára terhelő vallomást. A korábbi tárgyalás során vádlott bűnösségét egyébként tanúvallomások vagy egyéb bizonyítékok nem támasztották alá. A kihallgatott két tanú vádlottra vonatkozóan adatot nem szolgáltatott. Tekintettel a fentiekre, valamint arra, hogy az ügyészség, bár pótnyomozást folytatott le, vádlottra nézve terhelő bizonyítékokat feltárni nem tudott, a bíróságnak el kellett fogadni a vádlott előadását. Ekként vádlottat a Bp. 180 § 1/bek. b/ pontja alapján a vád alól felmentette. Budapest, 1957. évi november hó 15. napján Török Júlia Dr. Fekete László Varga Kálmán ülnök a tanács elnöke ülnök Az ítélet jogerős. 542
