Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Simonffy András: Lehet, hogy elfeledkezünk magáról (regényrészlet)
érdeklődő ember, sokat hallottam róla, igen megörültem hát ennek a véletlennek, s ahogy mondani szokás: „kellemes diskurzusban töltöttük el” a bankett másfél óráját. Kéthly azokban a napokban érkezett haza Londonból, ahol a Laboru Party képviselőivel tárgyalt, színesen és szépen jellemezte a háború utáni londoni, angliai életet. Nagy figyelemmel hallgattam, engem is magával ragadott az a tulajdonsága, ami annyiakat megbűvölt: egyszerre tudott szenvedélyes és higgadtan okos, áradó szellemiségű és elegánsan visszafogott, tartózkodó lenni. Hogy aztán ez a vacsoraközti beszélgetés érint- hetett-e politikai témákat, arra négy év után, 1950-ben már igazán nem emlékezhettem. Nagy vonalakban bizonyára, hiszen akkoriban még szenvedélyesen politizáltak az emberek, magam is. Óvatosan akartam azonban maradni, s előadómnak azt vallottam, hogy politikai témákat egyáltalán nem érintettünk, nem ez a bankett volt ilyesfajta beszélgetésekhez a megfelelő alkalom. Előadom azonban - végre? - szimatot kapott, s nem siklott át más témára, mint elődje tette volna.- Le-he-tet-len, hogy maguk ne beszéltek volna politikáról! Kéthly biztosan elmondta, hogy miről tárgyalt Londonban, biztosan beszéltek a belpolitikai helyzetről is. Maga hazudik, maga letagadja előttünk, de úgy sem fog sikerülni, mert mi mindent tudunk! Na, ez a hang új volt. A szemébe néztem.- Kéthly már elmondott mindent - tette hozzá gyorsan. Elárultad magad - gondoltam én. Tehát Kéthly le van tartóztatva. Légy óvatos, és ne moncb' semmit, mert belőled akarnak Kéthly ellen vádakat kicsikarni - intettem magam.- Kérem, ismételtem, beszélgetésünk teljesen politikamentes volt, az általánosságok szintjén folyt. Az asztalnál körös-körül mások is ültek. Mindenki hallhatta, hogy miről beszélünk. Amúgyis elképzelhetetlen, hogy Kéthly Anna valakivel, akit életében akkor lát először, mindjárt bizalmas politikai híreket közöljön. Ám ez a mérkőzés hajnalig tartott. Holt fáradt lettem, mire megvirradt. De hát ha végül akartam volna sem tudtam semmi érdemleges dologról beszámolni előadómnak a Labour Party magyarországi terveiről. Kéthly Anna érdemben szóba sem hozta az angol munkáspártot. Másnap azonban megszületett a Kéthly Annával kapcsolatos külön jegyzőkönyv. Ebben el kellett volna ismernem, hogy Kéthly Anna tájékoztatott engem londoni kommunistaellenes tárgyalásairól, a Labour Party utasításairól, melyek értelmében a Szocdem Párt politikája MKP-ellenessé vált. Tájékoztatott a Független Kisgazdapárt és a szocdemek közt létesült titkos kommunistaellenes szövetségről is, a koalíció felbontására irányuló politikáról és így tovább. Aláírtad? Nem, ezt sem. Következmények ? Egyelőre semmi. Ha nem, hát nem. De egyszer ugyanígy faggattak arról is, hogy a Független Kisgazdapárton belül kikkel tartottam fent jó viszonyt, barátságot. Mivel még mindig naiv voltam, s azt hittem, hogy semmi okom sincs elhallgatni a valóban megtörtént dolgokat, (ezek, természetesen) sohasem voltak törvénybe ütköző cselekedtek, elmondtam, hogy 1945 végén és 1946 elején volt a párton belül egy kialakult baráti társaság, amely hol itt, hol ott, hetenként-kéthetenként összejött, elbeszélgetett, megtárgyalta a kialakult helyzetet. Ezek tagjai között megemlítettem Kővágó Józsefet, Csomoky Viktort (Tildy később kivégzett veje - S. A.). Frankovics Ferit, Szolnoki Pistát, Hám Tibort... Másnap előttem volt a jegyzőkönyv, miszerint ezekkel az urakkal a fennálló rend elleni szervezkedésben vettem részt. 524
