Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 1-2. szám - Szepesi Attila: Ötven felé (vers)

SZEPESI ATTILA Ötven felé Kórókirály és kóbor eb, voltam ripők és bősz balek, ki pincék táján kullogott, fürkészve óbor­illatot. Egy fűszál volt a címerem, szállásom csak egy cinterem. Idő strázsája, álmodó, úttalan úton ballagó. Kezemben törött muzsika, voltam harcterek lantosa, ki a vad szélben lecsücsül és danolászik tücsökül. Voltam fáradt aranymosó, ludvérc, varjakkal röpdöső. Kocsmák valázó igrice, erdőben kósza remete. 51

Next

/
Thumbnails
Contents