Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Fabó Kinga: Végrehajtja és elszenvedi (A hermeneutika mint a medialitás filozófiája) (tanulmány)

eltűnik” (Beney Zsuzsa). Így lét és nyelv végülis a megmutatkozás történésében kapcsolódik össze, válik eggyé: létezés = nyelv; létezni = a nyelvben megmutatkozni.

Itt láthatjuk, hogy a nyelv tényleg keresztül-kasul átszövi létezésünk egészét; olyannyira, hogy lét és nyelv között nem is tudunk különbséget tenni. Ezért ezen a ponton merül fel az a régóta kerülgetett kérdés, hogy létezik-e egyáltalán nyelven kívüli valóság, és ha feltesszük, hogy igen, hogyan tudjuk ezt bizonyítani.

Gadamer írja, hogy a nyelven alapul és a nyelvben mutatkozik meg az, hogy az embereknek egyáltalán világuk van. Nyelv és világ viszonya ugyanúgy spekulatív, mint bármely más létezőé: a világ csak annyiban világ, amennyiben megmutatkozik, és a nyelv létezése is csak abban áll, hogy a világ megmutatkozik benne. A világ egyetlen más élőlény számára sem létezik úgy, ahogy az ember számára.

Gadamer itt egy nagyon fontos különbségre hívja fel a figyelmet: az állat a környező világhoz kötött (ahhoz a miliőhöz, amelyben él), az ember viszont a nyelvhez és ezáltal a világhoz (a világ egészéhez). Éppen ezért képes elhagyni környező világát, amelyet az állat soha, még akkor sem, ha fizikailag más környezetbe kerül, mert számára az ugyanúgy „környező világ” marad: mivel nincs nyelve, s ezért világa sem, nem tud viszonyulni, nem tud környező világa fölé emelkedni, nem tudja azt megválasztani. Az ember számára viszont éppen nyeivhez-világhoz kötöttsége teszi lehetővé a választás szabadságát: azt, hogy valóban kilépjen a környező világból, vagy hogy megtanuljon mondjuk egy másik nyelvet, azaz szabadon gyakorolhassa veleszületett nyelvi képességét. Ez egyben válasz arra a kérdésre is, hogy ha a nyelv és a világ közti kapcsolat ennyire szoros, hogyan létezhet egyáltalán több nyelv, nem csak egy.

Nyelvünk mindent átfog, amire megismerésünk egyáltalán irányulhat, tehát nincs rajtunk kívül vagy tőlünk függetlenül létező világ. A nyelvi világtapasztalat és nyelvhez kötöttségünk abszolút. Nem a nyelv világképe relatív valamiféle magánvaló világhoz képest, hanem fordítva: a nyelvhez képesti mindennapi és tudományos ismeretek, tapasztalatok, igazságok, világképek a léttételezés relatív formái. Ezt azért kell többször is hangsúlyozni, mert manapság szokás a nyelvi világképet a tudományossal, a nyelvi, a nyelvből nyerhető, a nyelvben elraktározódott ismereteket a tudományos ismeretekkel összemérni, és ebben az összehasonlításban a nyelvi világkép, nyelvi világismeret, nyelvi világtapasztalat mindig alul marad, mondván, hogy mégiscsak a tudományos megismerés és ismeret „az igazi”.

Pedig a tudományos megismerés, szemben a nyelvivel, nem megmutatja, nem felmutatja a létezést a maga közvetlen jelenvalóságában, hanem a lét fölötti uralomra törekszik és tör, arra, hogy birtokolja, hogy tárgyává tegye, illetve hogy lefedje és pusza jelekkel eltakarja azt. Olyasmit akar tehát, amit sohasem birtokolhat.

Nyelv és valóság viszonyára egy másik oldalról is rákérdezhetünk, s ekkor a kérdés így hangzik: kiléphetünk-e a nyelvből? Be vagyunk-e zárva saját nyelvi világunkba, világképünkbe, nyelvi világlátásunkba; kiléphetünk-e nyelvi világunkból? Mivel az egyes nyelvi világlátások, világképek relatívak a nyelvi világtapasztalat egészéhez képest, saját (nemzeti, egyéni, tudományos, művészi, anya stb.) nyelvi világképünkből kiléphetünk, de magából a nyelvből soha. Nyelvet csak nyelvvel lehet legyőzni, nyelvből csak nyelvvel lehet kilépni, nyelvről csak nyelven lehet beszélni. Amikor például saját nyelvhasználtunkra reflektálunk, azt is nyelvvel tesszük. Mivel nyelvhez kötöttségünk megszüntethetetlen, és a világ nem tárgya a nyelvnek, nincs és nem is lehet olyan nyelven-világon kívüli pont, ahonnan nézve a nyelv is, a világ is tárggyá válhatna. (A metanyelv is nyelv.) Nincs nyelvtől független álláspont és nézőpont. Ez azt is jelenti, hogy nem tudunk megadni egy nyelvtől független ontológiát.

Az elmondottak azt sugallják, hogy nyelv-lét-világ-valóság határai azonosak, és elvileg sem léphetnénk ki úgy az egyikből, hogy ezzel nem lépnénk ki automatikusan az összes többiből is. Vagy: ugyanez a tétel megfordítva, a másik oldalról közelítve: mindegyikbe egyformán be vagyunk zárva. Ezt, hogy ti. nincs nyelven kí488