Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Géczi János: Búcsú (vers)

(benne könyököl minden éj a kevély portékájú hold,,a tele

ez a mozdulat ideje)

nem tudni mert nem tudható elzsibbad a száj annyi szóra mi minden van még belénk csomagolva

[az elmenőt egy mondat pányvájára fogva]

? mióta is mióta

a térdben indulat kucorog készenlétben onnan rúgdos erre meg arra abból csapódik abban verdes befogva ott (mint igében a szándék) a várakozásban

a vastag gyapjúhóban távolodóban

egyedül ott mint aki nincs ki várja vissza ha nem a tinta a kék az emberszuszogású mesék ha nem a tollszár a könyvek mellett asztalán a kéz felől s az árnyék az árnyék a rés előtt mely könnyű fénybe dől

honnan topog hol kopog az elfagyott kertű házban miféle asztaltáncolás

ott van-e a morzehang mögött

van-e pontos szinonima ami őt bárhonnan visszahívja

hisz tudható: ez már így szokás mint testté váló írás mint a mormogás

várja-e vissza kályhánk hamuja benne a tűz vagy a tűz nyoma