Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Vasadi Péter: János, Madártávlat (versek)

hullnak mindig a deszkái, fölcsap mindig a láng fenyeget mindig az erdőtűz, de készen állnak esői mégis mint a lápi világvégen, pattognak a szikrák, a veres békák; merre a szem ellát, résből párkányról, repedésből az állandóság megbújva süt elő; csak mossa a víz a követ, arcát mossa így az idő, erejét töri így a türelme; két mondata közt nem dönti romokba a városokat, házakban életnek semmi jele itt főnek mégis a titkos főzetei füstjükben áthúznak nagyszámyú mondatai nem lesnek lefelé, de szívnak a részegségig pörkölődnek csapzott tolláik az ezüstlő párakörökben, az imádás légifolyosóján lassan lengenek el, rontva ragyogva, sötéten