Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Szávai Géza: Nőfelmutatás (novella)

a gyárból kaptál, annyira hülye nem leszek, három várossal odébb becserélem, itthon az isten se merné rádfogni, hogy lopott fonalból kötsz, nagy dolog, mikor nem kell nap mint nap félelemben élni.

Rosszabb, mintha nem is aludnál, mikor csak félig alszol, irtó keveset, felriadsz, s a kezed is hátra van kötve, így nem lehet aludni, pedig most nem ráz a masina, hányszor kellene lekaszálják az ember fejét, hogy nyugodtan aludjék vele?

Bölcső, vagy nyaktiló? a félkör alakú hold egy képzelt vízszintes vonalhoz képest inogva egyensúlyoz, ez a függőlegesen megnyúló félkör fenyegetően áll az égen húzott vízszintesen, vagy balra vagy jobbra dől, bal felőli oldala a vízszintessel olyan hetvenöt-nyolcvan fokos szöget bezáró egyenes vonalú penge, lecsapni készülő szecskavágó, nyaktiló, ha bal felé dőlne az egyensúlyozó hold, bármit elmetszene az éle, ha jobb felé dőlne, akkor mint bölcső ringani kezdene a vízszintesen, sárga holdbölcső, kőbölcső, attól függően, hogyan mozdulna ki inogó egyensúlyi állapotából, a hold vagy nyaktiló vagy bölcső, melyik inkább, metaforák barátja, barátnője, Andi, mi érvényes inkább a nyaktiló vagy a bölcső? erre csak most adhatnál választ, holnap este már nem lesz ilyen tökéletes egyensúlyban a nyaktiló és a bölcső, addigra eldől, elmozdul valamilyen irányba, vagy jobbra vagy balra a félhold, és te csak most, ma este szavazhatnál valamelyik metaforára, milyen kár, hogy te gondolom és remélem, odahaza, énpedig itt, és most hirtelen nem is indulhatnék.

— Mért ilyen későn érkeztél, egész este vártunk?

— Egész este jöttem. Írd alá ezt a kérést, készen hoztam, csak alá kell írni. Nemsokára együtt leszünk Keresztúron, felhúzzuk a házat, na, kicsim, na.

Na, gyere, na, nem nyitnak be, fenét nyitnak be, lefeküdtek, nem leskelődnek ők utánunk, ajjaj, istenem, itt van mit fogni, betölti, hullámosán tölti be, bő ez a szoknya, le kell szorítani, rá a bőrre, mindent érezz, erősen kell ölelni, s a ruha mintha nem is volna, mondtam én, hogy jobb így a haj, egyetlen ágba fonva, mintsem két falusias fonatban lógjon le rólad, egyetlen laza ágba fonva, ez már szinte lófarok, ez mindenütt megy, levágatjuk rövidre, na nem olyan egészen rövidre, legalább vállig érjen, nem, nem az ágyra ülünk, minek füleljen Jani bá s Zelma nén, így, a ládára, ilyen nagy régi ládákat is összeszedek majd, a falusiaknak lassacskán már nem kell, sokan elkótyavetyélték, nem a dísz-szobába teszem, valamelyik hátsóba, ahova az ember visszahúzódik, ezen aludni is lehet, akkora, s mi minden fér belé, ha valamit nagyon féltesz, ilyen ládába rakod, ráfekszel, s éjjel álmodban is őrizheted, a fal mentét körberakhatod ilyen ládával, olcsón össze lehet szedni őket, na így na, mámmá míjja, az egy hülyeség, hogy a leány a legény ölébe üljön, egy maradi, falusi szokás, ülj, na, ülj, ezekről a falusi tempókról is le kell szokni, hogy a leány az ölünkbe üljön, szájunk a vállát éri, szája nincs szájügyben, a teste sincs kézügyben van, na nehogy sikolts, az istenedet, még az hiányzik, hogy sikolts, na úgy lyen a lányok a legények ölébe, a mellük az odaér, az szájügyben van, kézügyben van, na nehogy sikolts, az istenedet, még az hiányzik, hogy sikolt, na úgy kicsiben, csak kicsiben vinnyogj, édes kicsim, milyen szép, nagy melleid vannak, édes kicsim, híjj! ez nagy helyen élvez, ekkora mellekkel híjj! ekkora helyen élvez, nem tud hozzászokni, nem tudja visszatartani, vinnyogj, halkan, ha akarsz, kicsi édes, megszokod, kiterítlek majd, hanyatt, s csak a melleiddel, csak azokkal sokáig, azt a jó nők szeretik, csak hozzá kell szokni, na, s nem

417