Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Varga Imre: Nap és Hold között a rét (vers)

Keserű volt a kenyér. A pelyvás képei visszajártak. Valami a gyomrunk mellett matarászott. Odabentről. Éreztük, amire nem volt szó, s most sem lehet. Hányszor álmomban odavágtam! Fogtam a torkát.

De ez már később volt és máshol. Bár álmainkban nincs idő. Bár álmainkban nincsenek helyek.

7.

Abban a korban, amikor a természettel

nem mindig egyezően mutatja önmaga természetét.

S adódik rá gyakran lehetőség, legeltetés közben a pihésedő ágyékú nagyobbakkal vagy épp egy répaföld horpaszában valahová menet időzve kevéskét. A bűntudat se nagyobb ami körbekeríti, mint a tilos fiókokban, szekrényekben kutakodva vagy kihúzva a konyhakertben kérés nélkül egy korai satnya sárgarépát. (Ez a gyökérféle pszihó- análitikussoknak is kitűnő csemege, tessék, csak tessék, rágcsáljanak rajt’.)

Voltak aztán elhíresült esetek. Az egyikünk-gyerek fenekében a belégyömöszölt tarlórépa megszorult.

S amikor siklóval ingereltük egy mellbeteg

lány csiklóját. Elájult. Mítoszokban időztünk,

s ha túl sokat, felkaptunk hazafelé menet

a tehén farára. A mélyúton vagyis a mélyút peremén futva

az állat után a legtöbbször nem sikerült,

s bizony porba zuhantunk. Riska degeszre

gyűlt tőgyét himbálva tovaiszkolt.

Még ártatlan kíváncsiság volt. Akkor még nem minősíthető. Tágabban a világ, teli fénnyel mint ahol már a> nagyobbak éltek. Ott a sötét, homály és szagok. Gubacspipából pöfékeltem először. Kík-ződ vóutá, mondják a többiek röhögve, és a parázson sült-kormolt kukoricát kihánytam.

Ez már a nagyobbak felé vitt. Tenni magunknak bár ellen, hogy beavatódjunk. Vártuk megnyilatkozni a titkot. Inni a borból és elfordulva visszaokádni. Begombolni a szűknyakú inget, nyakkendőt kötni. Színlelni mást mint ami vagyunk. De sűrű felhőkben csináltunk gunyhót s oda-odatértünk kincseinkkel két feladat közt vagy egy hosszúra nyúlt felvonásközben.

(1987. december 7. - 1988. február 11.)

406