Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
a mocskos kezét és engem helyezzenek el innen a szemétről. Én nem ennek készültem. Nekem még ilyen nehéz munkahelyem nem volt! Két szemét között a szemeten! I. A kettős szegmentum bal felső sarkában kis papírdarabokat találtunk ... II. Na végre! Miért nem ezzel kezded, te minimax!? Gyere pusziljon meg a bácsi, ó, ó, siessünk, mert zár a kocsma. I. Ha a kis papírdarabokat a szakítás mentén összerakjuk, egy már az előzőek során azonosított CY4-el jelzett karakterű írást olvashatunk ki. II. Ügy van. Most már megvagytok, ez biztos az Alfonzzá. Másé nem lehet, csakis az övé. I. Még nem lehet tudni pontosan, de a lelet eléggé megrongálódott állapotban talán rekonstruálható, habár a szakítás mentén elmosódtak a betűk. II. Egy-két betű, mit számít, gyorsan azonosítjuk, a többit felgyújtjuk, zár a kocsma .. . I. A tudományos kutatást precíziós, pszicho-kalligrafikai módszerrel folytatva megállapítottuk, hogy az írás dep- resszív karakterre vall, aki félénkségét nagyzási mániával kompenzálja. A betű széleit cifrázza. Az ilyenek maximális szabadságra törekszenek, ugyanakkor minimális erőkifejtésre képesek. Szexuális életüket erősen befolyásolja az elérhetetlen képzeletbeli formák utáni nosztalgia ... Ez a kielégületlenség ... II. Majd kielégít a főnök téged, csak térj erre a témára... Bob írta, vagy Alfonz?! A lényeg, érted, a lényeg! A többit felgyújtjuk. I. A kielégületlenség, ha megőrzi társadalmi irányultságát, olyan tevékenységi formákban keres kielégülést, amelyek megnövelik hírnevét, estleg hírhedtté is teszik; kétségtelen a hiányok túlkom- penzálása veszélyes formákat is ölthet, veszélyes ... II. Veszélyes, veszélyes, hát persze, hogy veszélyes. Van-e veszélyesebb annál, mint itt ülni éjjel a szemeten, kielégítetlenül, gázmaszkkal és elemlámpával, hamarosan esni kezd az eső és te még mindig nem mondtad meg, Bob írta, vagy Alfonz?... Állj csak, nem is diktáltad le a szöveget! I. Milyen szöveget? II. Ami a papíron van ... Te tán miről beszélsz ? I. Sohasem a szöveg a fontos, hanem a látszólagos másodlagos tényezők: a lelkiállapot, a hangulat, a formák, mindig az általánostól haladunk az individuális felé, de a sajátosságokon át jutunk el az általánoshoz, a fontos a tudományos koncepció, a megközelítés. II. Marha. I. Ha kétségbevonod szakmai felkészültségemet, abbahagyom a munkát... Nekem az ilyenekhez, mint te, semmi közöm! Az ilyen nem érdemli meg, hogy társ-szerző legyen! II. Rakok ebből egy nagy adaggal a tanulmányod közepébe! Pontosan oda. De mekkorát! Legyen fotó is, önarckép, szeméttel! I. Figyelmeztetem kedves uram, hogy ezennel kizártam, meg sem említem a tanulmányomban ... különben is az ilyenek csak átmeneti selejt-termékei lesznek a maximális létminimum eljövendő társadalmának! Az ilyen felhasz- nálhatatlan nyersanyagot kidobják majd, kivetik, ez az én hitem és nem is kevés ... ehhez képest lényegtelen mit írt Bob Alfonznak, mit firkált Alfonz, minden lényegtelen, csak a jövő! Hát persze, hogy mindent elemezni kell, mert ezen a világon minden egyformán egyenlően fontos, de azt csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ez a mi munkánk és nem is kevés! Persze, akiket csak ilyen Bob- és Alfonz érdekel, nem a tudomány, azok megérdemlik, hogy szemükbe mondjuk az igazat: nem Bob és nem Alfonz írta, ez a tudomány szerint teljesen lényegtelen, hanem megmondtam, világosan CY 4-es karakter! II. Megöllek! Felgyújtlak nyomorult! De előbb feljelentlek! Te át akarod rázni a főnököt, engem, az embereket, a társadalmat, most már látom igaza volt a harisnyákkal, és én még védtelek, te nyomorék kókler, csak azért tudomá- nyoskodsz, hogy minden nyomot eltüntess! Már megint nem azt találtad meg amit kerestél, de azt olyan nagyképűen tálalod, mintha a Kanári szigetekről jöttél volna fácánsültnek! Most már védeni akarod akár Bobot és Alfonzot is! A 393
