Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Wintermantel István: Egyedül volt-e Lenin, avagy hol kezdődött a sztálinizmus? (Történelmi vita irodalmi köntösben) (tanulmány)
Igaz-e, hogy a bolsevik párt legfelsőbb vezetésében csak Lenin volt leninista, s a párt többi vezetője a szocializmus megteremtésének másik, később Sztálin nevéhez kapcsolódó politikai vonalát képviselte elméleti szinten és gyakorlatilag is? Tényleg nem volt etekintetben lényegi, stratégiai különbség Buharin, Trockij, Sztálin, Kamenyev, Zinovjev és a többi között? Tehát igaz-e, hogy a szocializmus megteremtésére irányuló koncepciók két alapvető politikai vonalra vezethetők visz- sza? Igaz-e, hogy a grandiózus rombolás politikai vonala Lenin betegségének súlyosbodásával kezdett felülkerekedni, s így egyáltalán nem valósult meg a lenini koncepció lényege? Ha helytelen Kozsinov sztálinizmus-értelmezése, akkor mi Sztálin politikájának a lényege, s miben különbözött ettől érdemileg Buhariné, és miért nem fordult szembe Buharin a tömeges terrorral és kényszerítéssel? Ha helytelen a szocializmus építésének stratégiáit két politikai vonalra, az érték- őrző-felszabadító-építő lenini politikára és az újat a múlt teljes lerombolása árán megteremteni akaró, végül Sztálin nevéhez kapcsolódó politikára visszavezetni, akkor milyen fő stratégiai koncepciók különíthetők el a bolsevik párt vezetőinek teoretikusi munkásságában és politikai gyakorlatában, és hogyan és mikor kerekedett fö- lébük a sztálinizmus? Vagyim Kozsinov irodalomtörténeti vitairatának történelmi koncepciója elhessegethető egy olyasfajta sommás ítélettel, hogy népies-tradicionalista-konzervatív alapállásból hazafiatlannak, a rombolás megszállottjainak rajzolja a bolsevik Párt vezetőit és negatív értékítéletet mond a szovjet fejlődés egész hét évtizedéről. A feladat azonban — a magyar történelmi gondolkodás számára, a társadalomépítés hazai programjának kialakítása szempontjából is — nem az, hogy régi vitapozíciókba ragadva idehaza népies—urbánus ellentétpáron, a szovjeit irodalomkritikai vitákban pedig — ahogy egymást minősítik — a szlavofil-nacionalista-népies— és a XX. kongresszusra hivatkozó, reformkommunistának tűnő, de a sztálinizmus lényegével szakítani nem tudó nemzetietlen irányzatok pozícióharcán túllépni ne tudjunk, hanem az, hogy mindkét irányzat mondandójának igazságtartalmát megkeresve, az alapkérdésekig visszamenve a lényegről próbáljunk beszélni. Állást kell tehát foglalni atekintetben, hogy ami elpusztult, abból mi volt valóban érték, s mi hogyan menthető meg még belőle. A hagyománytiszteletből mi az, ami értékőrzés, és mi az, ami konzervativizmus, földhözragadtság, és mi az, ami a mai helyzet javítását szolgálja. És állást kell foglalni azt illetően, ki milyenfajta terrort, kivégzéseket és kényszerítést tekint jogosnak, a társadalmi átalakítás szempontjából megengedhetőnek, egyáltalán, megengedhető-e az erőszak, és ennek megfelelően hol kezdődnek a torzulások és a törvénytelenségek. Ha Buharint rehabilitálom Sztálinnal szemben, elfogadom-e azt, amit az ötven éven át tartó grandiózus rombolásról mondott, elfogadom-e a társadalom kényszerítésen alapuló átalakításának programját? Ha Buharinban más politikai vonalat látnék, mint Sztálinban, mi magyarázza, hogy nem fordult vele szembe, és lehet-e erre egyáltalán magyarázat? Képviselt-e tehát bárki is a bolsevik párt felső vezetésében más stratégiai vonalat, mint Sztálin, s ha igen, akkor miért Sztálin stratégiája kerekedett felül; vagy valóban éppen a stratégiai azonosság tette lehetővé, hogy a taktikai különbségeket kihasználva játssza ki Sztálin egymás ellen a párt többi veztőjét? Ha pedig így van, akkor valóban Kozsinov koncepciója helytálló? Ha viszont helytálló Ko- zsinov felfogása a kétféle stratégiáról, melyek közül egyedül Lenin képviselte az egyiket, mely 1922 végétől alulmaradt, akkor a közel hét évtized során egyáltalán nem volt értékteremtés, vagy minden érték az uralkodóvá vált stratégia ellenében, illetve tőle függetlenül jött létre, mint ahogyan ez a moszkvai Nas Szovremennyik- ben olvasható fejtegetésből következik? Vagyim Kozsinov irodalomtörténeti vitairata rengeteg konkrét kérdést érint a húszas—harmincas évek, a hatvanas évek és a ma irodalmi életével kapcsolatban. Aki ezt a történelmi koncepciót elfogadja, annak számára sem következik automatikusan, hogy Kozsinov irodalomtörténeti értékelései is helytállóak. A kapcsolódás 378
