Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - László Gyula: Jákob harca az angyallal (Jegyzetek Henry Moore művészetéről) (tanulmány)
FÜGGELÉK E tanulmány megírása után került kezembe a Sík Csaba által gondozott és a Helikon kiadásában megjelent: Henry Moore: A szobrászatról (1981) című kiadvány. Ebből szeretnék néhány mondatot tidézni Henry Moore jobb megértése érdekében. „A szobornak önálló életet kell élnie. Éppen ezért nem szabad, hogy olyan kisebb objektum benyomását keltse, amelyet egy nagyobb tömbből faragtak ki; ellenkezőleg, azt kell éreztetnie a szemlélővel, hogy amit lát azt önnön szerves energiája növesztette olyanná, amilyen. Ha a szobornak önálló élete és formája van, eleven és expanzív hatást kelt, s nagyobbnak tűnik, mint a kő vagy fa, amiből faragták. De legyen akár faragott, akár mintázott szobor, mindig úgy kell hatnia, mintha belső erőktől hajtva, szervesen nőtt volna.” „Az absztrakt és szürrealista művészek közt dúló heves harcot teljesen értelmetlennek tartom. Minden jó művészetben megtaláljuk az elvont és szürrealista elemeket...” „Igazi kétségbeesésből még sohasem származott művészet, sohasem alkotott egyetlen művész sem. Művésznek lenni homlokegyenest az ellenkezőjét jelenti, mint kétségbeesettnek lenni. Művésznek lenni annyi, mint hinni az életben.” (Az óvóhelyi rajzokról): „Természetesen ott az óvóhelyen nem rajzolhattam. Emlékezetből készítettem rajzaimat,' miután hazatértem onnan.” (A szénbányás rajzokról) : „ ... a szénbányászokat rajzolva, felfedeztem a férfialakot, és az alakok cselekvés közben érvényesülő karakterét. Mint szobrász, egészen addig csak a statikus formákban hittem, vagyis az alak nyugalmi helyzete érdekelt.” „Mindezek a tulajdonságok igen előnyösek egy olyan szobor készítésénél, amely egy embrió jellegű belső, és az azt körülvevő külső formából áll: az anya és gyermeke motívuma ez, vagy a porzóé a virág kelyhében, tehát mindenképpen olyan zsenge és növekedésben levő belső formáé, amelyet a külső héj oltalmazóan vesz körül.” (Kérdés: végül is miért alkot a művész?) Moore: „Hogy kifejezze magát. Hogy tanuljon. Én azért csinálom, hogy a szemem, meg a kezem révén többet tudjak meg a természetről és az életről. Hogy többet tudjak a világról, a formáról, többet mindenről, bármi legyen is az.” (A szövegeket angolból Mándy Stefánia fordította). 368
