Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - László Gyula: Jákob harca az angyallal (Jegyzetek Henry Moore művészetéről) (tanulmány)

ezt kőben lehetetlen lett volna megvalósítani, hacsak nem gondolunk a kínai elefántcsontgömbökre, amelyekben néha tucatnyi belső dombormű-gömböt metszenek ki türelmes kézművesek.

Angliának nagyon halavány volt a szobrászati hagyománya, ezért Moore is megjárta a Franciaföldet és Itáliát, kapcsolódott nyugat-európai elődeihez. Kísérleteket tett a szobor és a drótháló kapcsolódásához, de ami szinte természetesen velejárt kísérletező kedvével: tanulmányozita a természeti jelenségeket, a kagylókat, köveket, csontokat, rügyeket és azok formavilágával ötvözte például iaz emberi alakokat is. Van néhány csontvázra emlékeztető állófigurája, amelyben a medencét korong, a lapockákat nagy háromszögek alkotják, betetőzésük néha fej, néha más apróbb forma. Amit e csontváz-szerű alakoknál megtanult, a „másik oldal” sugallóerejű láttatását, azt valósította meg késői fekvő alakjaiban: már nem tömör testeket alkotott, hanem a negatív formákkal át- és átjárt formai építményeket, amelyek már csupán hullámzó, áradó és öblösödő formáik helyzetével emlékeztetnek fekvő alakra. Haldoklójának bronzteste csak két ponton érinti a talajt. Pajzsos harcosának roncsolt teste és feje is kifordult egyensúllyal ül a kocka-talapzaton.

De se vége se hossza nem lenne szobrai bemutatásának. A változások menete a tömör szobortól az áttört tér-rács formákhoz vezet. Most pedig miközben szobrainak képei vonulnak el szemünk előtt, hallgassuk meg, miként vall ő maga szob- rászatának velejéről. Werner Hoffmann és David Sylvester munkáiból, szabad fordításban közlöm néhány írását, vagy csak azok részletét. Legtömörebben egy 1934- es írásában foglalta össze szobrászi hitvallását. Számára a szobrászi alkotás céljai a következők: 1. anyagszerűség. A kő és bronz különbségéről szólva megjegyzi, hogy a kő kemény és tömör, tehát nem alkalmas arra, hogy rugalmas húst hamisítsanak belőle. 2. A tökéletes téri megvalósulás. A kerek (szobroknak nincs két, teljesen azonos nézete. A megvalósult forma aszimmetrikus legyen, ez közelebb áll a szerveshez, mint a mértanihoz. 3. A természeti jelenségek tanulmányozása. „Legmélyebben érdekel az emberi alak, de más természeti jelenségekben is megfigyeltem a formát és ütemrendet, úgymint a kavicsokban, sziklákban, csontokban, fákban, növényekben és másokban.” A természetben határtalan a formagazdagság s ezt még növelte a mikro- és makrovilág megismerése. 4. Elképzelés és kifejezés. „A tervezés absztrakt tulajdonságai lényegesek egy-egy munka értékét illetőleg, de számomra az emberi, a lélektani elemek éppen olyan jelentősek.” 5. Életteliség és kifejezőerő. Ezen nem az élet jelenségek (mozgás, cselekvés, ugró, táncoló alakok) visszaadását érti, hanem azt, hogy a műnek legyen egyéni élete, függetlenül attól, hogy mi az ábrázolás tárgya. Ha egy műben megvan ez a hatalmas életerő, akkor nem „szépnek” nevezzük. A késő-görögök és a reneszánsz szépségeszménye nem célja Moore szobrászaténak. Az előbbiek az érzékeket simogatják, az övének életereje van, amely mélyebb mint az érzékek világa. „Ha egy műnek nem célja a természeti jelenségek visszaadása, akkor ez nem menekülés az élet elől, nem nyugtató- és kábítószer, nem az ízlés megnyilatkozásának alkalma, nem is kellemes formák felsorakoztatása, nem az élet díszítése, hanem az élet legmélyebb tartalmának kifejezése és biztatása, hogy a néző elmélyedjen ebben az életben.” Moore szerint a későgörög és reneszánsz tévút, eltért a szobrászat igazi valójától, amelyet az őskőkor és új kőkor, a sumér, babiloni és egyiptomi művek, a kora-görög, a kínai, etruszk, indián, mexikói, perui, a románkori és bizánci meg kora-gótikus művészet, a négertörzsek alkotásai, a déli szigetvilág és az észak-amerikai indiánok művei képviselnek. Ha ezt a felsorolást nézzük időben és térben, akkor a késő-görög és a reneszánsz művészet s annak európai lecsapódása valóban csak közjátéknak tűnik szemünkben!

Idézzük még néhány gondolatát: „Hibának tartom — írja —, ha a szobrász és a festő túl gyakran nyilatkozik szóban és írásban munkájáról. Ez felszabadítja azokat a feszültségeket, amelyek a műhöz szükségesek.” „Bár a nem-következetes, az ösztönös és a tudattalan részt vesz a munkában, a művésznek öntudata is van, amely ugyancsak nem marad tétlen.” A kettő munka közben együtt kell működjék. A kavicsok megmutatják, hogy a (természet miként munkálja meg a követ, némelyiknek lyuk van a testén.” Ez nem gyengíti meg a követ, hanem a kő két oldalát ösz366