Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Kemény Katalin: Sehol (avagy az a Másik) (próza)
udvari szállítói címet, milyen fondorlatos úton jut a más szabó által be nem szerezhető tengerentúli varázslatos kelmékhez, titkos besúgó- az a beszabó, igen, ő lehet az árny szerzője, akit megirigyel, kiszúr, arra kiveti hálóját, a titkosszolgálat embere------de hiszen akkor — a markomban —, hát nem én vagyok-e a titkosszolgálat főnöke----------? hacsak nincs ezen kívül egy még titkosabb-----------vagy pedig fekete mágus, az ilyenekkel szemben a mentálhigiéniai eljárások, valljuk be, ma még tehetetlenek, miközben elhatározta, hogy kutatásait ilyen irányban fogja elmélyíteni, nem csekély erőlködéssel cafatokban tépte le magáról a drága új köpenyt, már-már azt kellett hinnie ránőtt az, de azután a tükörnek hátat fordítva mintha valamivel könnyebben ment volna, csak az a vékony, furcsa, a fogásból kisikló anyag, a rázásnak sem engedő finom tapadás, korához és társadalmi tekintélyéhez nem illő kö- lyöktoporzékoló ugrabugrálás közepette meg se hallotta a jóideje kopogtató inast, az végül nekibátorodva benyitott, hogy jelentse, a kocsi már egy félórája várakozik, már többször telefonáltak is, érkezése előtt nem nyitják meg a kiállítást, holott az összegyűlt tömeg-------------igaz, igaz, de nem segítené l e rólam ezt a köpenyt?! — kész örömmel Sir, s minden nehézség nélkül levetette a szakadásnak, ráncigálásnak nyomát sem eláruló köpenyt, már akasztotta volna a fogasra, de ő: tudja mit, ha tetszik, magának ajándékozom, a tátottszájú fiú köszönetét hebegett, hóna alá csapta, s tüstént elhatározta, hogy az alakjához és rangjához túlméretezett előkelő ruhadarabot első szabad órájában kiviszi a bolhapiacra, micsoda megkönnyebbülés! az imént még a fekete tátongó, irány nélküli mindenben imbolyog és íme, a sors kedvezése az ugrifüles inaska képében siet kiszabadítására, mindennyitvaállelőttem, mielőtt csak úgy zakóban kocsiba ült, sebtében még jókora borravalót nyomott a markába, legfőbb ideje volt, a közönség morgott, mérsékelten dobogott, padlóra hajigálta a csikkeket, de megjelenése pillanatok alatt megnyugtató atmoszférát teremtett, a várakozók visszanyerték biztonságérzetüket, a megnyitó beszédet őszinte lelkesedéssel tapsolták meg, és senki sem vette rossz néven azt az ideges kis nyakrángást, amit a szónoknak a tarkóviszketés okozott s a közvetlen, szinte családias hatást csak növelte az otthonos mozdulat, amivel gallérja felső gombját kioldotta, az ilyen nagyembereknél nem csoda ha —, vállukon a világ gondja, az Excelsiorba visszatérve az égő viszketés már tűrhetetlenné vált, legelső teendője nem is lehetett egyéb, mint ledobni felső és alsó ruhát, be a hűs zubogás alá, a tenyérnyi pipacsfoltok a víztől vajmi keveset enyhültek s amint a fehér frottír fürdőköpenybe akarta magát burkolni, az elajánclékozottnak vélt köpeny, a másik, ott feketéllett mellette a fürdőszoba fogasán, pillanatig habozott: most melyik? de csak pillanatig, ízibe felvillant benne, a vörhenyes kiütés és a szürke sokrétű fokozataitól egész a mély feketéig váltakozó árny egymástól el nem választható, a felfedezés óvatossá tette, kikerülte a fehér fürdőköpenyt, nehogy akár szelével is érintse azt a másikat, a vészthozót, inkább a kezeügyébe került kis törlőronggyal szárítgatta magát, saját óvatos nemérintése elmélkedésre késztette, e célból napokra magányba is vonult, alaposan kidolgozott új módszerét az első intuitív nemmozdulatról, — ifjúkori olvasmányainak, a taoista nemcselekvésnek egyénileg értelmezett reminiszcenciája is közrejátszott — a nemérintés technikájának nevezte el, a siker most sem késlekedett, szuggesztív előadásai, világosan kifejtett tanulmányai nyomán a pszichoterápiának ezzel új iskoláját alapította meg és mindezt annak az embernek meggyőződésével, aki módszerével saját magát is kigyógyította, különös önfegyelemmel elérte, hogy nemcsak gondolatban, de még álmában sem 36
