Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - John O'Donnell: Mi végre? (vers, Kabdebó Tamás fordítása)

A kérdést nekem szegzitek „Miért a bátor áldozat?”

Csöndes a föld és hideg Felejtsd el a bosszúdat,

Siralmat, női könnyeket Megőrizhetünk így sokat.

Vert ügy - Klapka is elbukott - De nem a magyarok ügye!

Bár országukban könny folyott S vörösre a vér festette S a küzdőkkel megrázkódott Európa gondterhelt szügye.

De a szívós magyarok Végül mégis győztenek.

Nyert a küldetés tudatuk És a császár hajtott fejet.

A magyar szív dobogott Fiainak nyert teret.

Kevesbet érdemel az ír?

Kisebb lenne a mi hírünk? Hagyományunk tiltást is bír Ellenálló kard: fegyverünk.

A pallost mely levág: a hír felkapja. Rossz szót megvetünk.

Kimondom: szólj történelem. Értünk, ki kockára dobunk Mindent; jó avagy rossz legyen Sorsunk. Előre a jelszavunk mit nő csókba, szóba, tegyen S férfikézben puska legyen.

Holttestünk a csatamezőn Lobogónk a porba sújtva Csatasorunk szétverve lön Ellenünk nyert. Csillog kardja. Ott leszünk a csatamezőn !

A jó ügyet Isten tartja.

(Kabdebó Tamás fordítása)