Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Vasadi Péter: Műveltetés, A futás anatómiája, Hölderlin futása (versek)

Hölderlin futása

Nagy vásznak lengenek a világban.

Át is lehet bújni alattuk, árnyék játékot mutogatni a népnek, mely a völgyben üli örökös majálisát és kedvenceit a vászon elé állítja nagyorrú bohócnak.

Vagy sztárnak. Áldozatának.

Pislog lelkendezve a legtöbb. Jóllakatják őket és megitatják s míg visszafordul a nép a félbemaradt sülthöz s borhoz, csöndesen hasbalövik.

Engem is odaállítottak egy vászon elé. Hátamon éreztem halálos paskolását. Csönd volt. Csak fakupák koppantak s csengett az ezüst. Ekkor ugatásszerű hangot hallattam, melyben isten üzent. Valaki nevetett. Majd egyre többen s megtelt a völgy hahotával.

Mégsem csattant a lövés; golyót sem pazaroltak rám.

Lefutottam a dombról, át a patakon, föl az erdőbe. A fák közt visszafordítottam az arcom s ezt kiabáltam fönnhangon:

Hölgyeim és Uraim, én többé semmit sem tehetek önökért.

Ami a legszebb, az a szent.