Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Bogdán László: amikor először hallottam cseh tamást énekelni avagy nyári este hetvenhétben darkó pistával a fedélzeten avagy amikor minden megvolt de már indult a kísértethajó (vers)
sőt a levegőbe sem ők emelkedtek fel gól előtt ezt leszámítva igazán szép hosszúcombú nimfák voltak ohne fürdődressz hát fél szemmel őket lestem miközben gion budapesti útinaplóján derültem s amikor egy részletnél felröhögtem felfigyeltek rám a lányok is meg is ismerkedtem velük az egyik szőke volt a másik nyilván barna az arcuk viszont ködbevész azóta se fejeztem' be azt az útinaplót mint megtudtam később gion sem azaz lehet hogy ő befejezte mégis de az új symposion a nyolcadik részt követően egyszerűen megszakította a közlést mintha ez már előrevetítette volna a későbbieket is miért? miért nem? plédemen elnyúlva döbbentem rá hogy alighanem cseh tamás az a gitáros akiről gion hadovázik és vele és reményi benzzel elválaszthatatlan (akkor elválaszthatatlan!) barátjával a dalok szövegének rettenthetetlen szerzőjével meg is ismerkedtem azután vagy azelőtt budapesten egy tévériporternő lakásán aki viszont egy franciába szakadt magyar filmessel járt és ők kettesben később meg is látogattak szentgyörgyön viszkiket vettek a shop-ban kenteket együtt látogattuk meg a codleai strandot* is tíz év múlva ez a pacák vagy egy másik párizsiban élő magyar filmes rendezte meg gion regényéből a filmet persze nem a véres patkányirtásból - még mit nem - abból nem lett film (sajnos!) pedig néhány jelenete amikor például a teherautóval a szeméttelepre szállítják a sztálin-köteteket leürítik és egy tiszt vakító csizmájával kissé megrugdosva a gerincüket gondosan egyengeti a mélybarna kötetek kupacait valami csak benne élő tökéletesség sugallatára hát ez azt hiszem remekül érvényesülhetett volna de nemcsak ez meg lehetett volna csinálni a görény^-patkány hajcihőt is s az idomított görények felzabálhatták volna a véres patkányokat csak néhány patkányfarok loboghatott volna lelkesítőén s ezután énekelhették volna reményi-benz és a gitáros - nyilván a szerző jeles újvidéki barátjuk tiszteletére hogy rákóczy ferene csókos a te szád rákóczy ferene a te otthonod növi szád hát ez nagyon szép lett volna röhögtem fel- miközben cseh tamás már azt énekelte hogy fáskertiné zümmögve felrepül és rendületlenül köröz a transzparens körül váratlanul meghallottam cseh tamás akkori hangját (ez nyilván még azelőtt volt hogy átmásztam volna a nudista stílust érvényesítő lányokhoz a szomszéd kertbe vagy azután?) a francia filmesnek és hódolónak mondhatta miközben félszemmel a kicsi srácot figyelte a tévériporternő lakásán budapesten a háziasszony kisfiát egy halat apolgatott a kádban minden mindennel összefügg öregem ez van! * bár nem erről a leghíresebb codlea 297
