Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Konrád György: Az álmok aggasztó képessége (esszé)

gött áttelepíteni a szomszéd kertjébe >a mérgeződést, sugárzást, mndenféle kör­nyezeti ártalmat. Még nem tudjuk, hogy el fog-e indulni ia már nem kommunis­ta, vagy éppen antikommunista nemzeti radikalizmusok egymást gerjesztő láncreakciója, s hogy az írástudók visszaesnek-e a régi kollektív paranoiába, amely a másik nemzet-nemzetiség-etnikum embereit eleve ellenségesnek véli, és ezért nem is akar velük szóba állni. A nacionalista konfliktusok természetük szerint képesek eszkalálódni, sérelemre sértés a válasz, miközben az árt ás le­hetséges eszközei mindegyre kiszámíthatatlanabbak. * Helyes nem elfordítani a szemünket az elmúlt évek nemzetiségi összecsa­pásairól, pogromokról, kiűzésekről, rohamos kivándorlásokról, menekülésekről, s a központilag kivezényelt karhatalmak vadulásairól. Az ellenségeskedő nacio­nalizmus nem igényel fejlett szellemi apparátust, belső bajokért külsőket, ide­geneket, más nemzetiségűeket vádol, a problémákat extemizálja, szerinte az el­lenség mindig kívül van. A regresszív nacionalista nem igyekszik saját nemzeti közösségén belül felismerni a drámát. Abból indul ki, hogy a világ ellenünk van, megtéveszt, hogy iaz idegen rosszat akar, és ezért nem a tanulás, hanem a begubózás a megfelelő életstratégia. A regresszív nacionalizmus hosszabb távon nem tud összeférni a demokráciával. A kommunizmus alternatívájaként megje­lenik a plurális demokrácia helyett a nacionalista tekintélyuralom tendenciája, amire a harmadik világ számos országában találunk példát; éppen eleget. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a kommunista diktatúrák helyén egyik-másik or­szágban ezúttal nacionalista retorikával épülhetnek ki paternalista, esetleg el­nöki rendszerek, szükség szerint szigorúbb vagy engedékenyebb formában, szá­mottevő történelmi előzményekkel. Nem zárhatjuk ki mint 'esélyt a történelem­nek azt a kárörvendő tréfáját sem, hogy az ellenzéki demokratikus mozgalmak csak útörőnek bizonyulnak, és megnyitják az utat a nacionalista autoritarianiz- mus előtt. Nem egészen lehetetlen, hogy a térség népei ismét elpuskázzák ezt a rendkívüli történelmi alkalmat a polgári szabadság meggyökereztetésére, mert a társulás filozófiája helyett — szerencsétlen történelmi reflexek hatására — az ellenségeskedés filozófiáját választják, és a szomszédaiktól várható sérelmek­ben inkább ürügyet, mint okot lelnek arra, hogy most aztán vége szakadjon a türelmüknek. * A demokráciát, pontosabban annak most nyíló esélyét meg kell védeni, de nemcsak a kommunista, hanem a nacionalista tekintélyuralmi kísérletektől is, amelyeknek csupán extrapolációja a sztálinizmus és a nácizmus, amelyeknek minden országban megvoltak a helyi agentúrái. Volt nemcsak kommunista, ha­nem fasiszta internacionalizmus is, s bár a helyi fasizmusok a helyi nemzeti re­torikát dagasztották, a gyakorlatban a nemzeti érdek rovására mindig kiszol­gálták a német hadigépezetet. Nagy szellemi visszaesés volna, ha a kommuniz­mus demokratikus ellenzéke, azonos oldalon találva magát a soviniszta anti- kommunizmussal, elfogadná ezt a szerencsétlen közép-európai ingamozgást a jobboldali és a baloldali extremizmus között, amelyeket összököt a fundamenta­lista, etatista antiliberalizmus. A kommunista és a nemzeti-autoritárius rend­szerek abban módfelett hasonlítanak, hogy el kell jutniuk eszmei alapvetésük logikai csúszdáján a cenzúráig, alkalmasint akár tovább is. 292

Next

/
Thumbnails
Contents