Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Veno Taufer: Amikor hozzádérek, Befogás, Tán a boróka tűje, Szél a páfrányt rázza, Visz a víz, Köd a völgyben ritkán az ormokon, Bélyegem (versek) (Ágh István fordításai)
Tán a boróka tűje micsoda kibírhatatlan kín eső jajkiáltás elfogyott levegőből nyíres fényével fröccsenő mint tagolatlan hang volna térből a végső lisztpermet vagy talán virágpor pókhálótlan nincs befűzve emléksötétbe annyira csak szó és néha hang kriksz-kraksz vonal delej ező tér tán boróka tűje kibírhatatlan kedvesség reszkető növénye száguldó sárkány fehér lehellete táj torkán át sötétbe fogsoron kékellő gyertya kékje csöppre csöpp csöpög annyira csöpög magába fullad ez az eső lég-apába hold-anyába anyánk anyaföldbe az egészbe rokonokba halálba Szél a páfrányt rázza Szél a páfrányt rázza spórája permet mentsd meg testünket szél a fákat mássza éjszakát emelget mentsd meg testünket szél a vizet járja halszemet ver meg mentsd meg testünket szél nyüszítve jajgat leüti levelünket testünket egybezilálja testünket egybezilálja lelkünket belénkvágja megmássza szemünket 265
