Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Stefan Strážay: E távlatból, Tegnap, Jelenlét, Megváltani, Útkanyar, Kiszállni, Apró képek, Az örömről (versek) (Varga Imre fordítása)

Jelenlét

Múlatom az időt. Olvasok, utazgatok, hogy ne emlékezzek. Az emlékezés erozív, destruktív, ami fölidéződik,

főképp a kedves helyzetek, kibújsz téli ruhádból

s az ősziből is egyidejűleg, teljesen,

együtt a megroskadó hó, a nyár-közép; ezután a különösképp hiányos jelenléted.

Megváltozni

Megpróbálsz jó lenni. Az érzést: jó vagy. Sok ebben az önmegnyugtatás, a beképzeltség, de rajtuk még erőt vehetsz,

hisz ismersz annyiféle dolgot alulnézetből, kivéve az alagsori lépcsőt, átázott földet, kétségbeesést —

jó lehetnél, de nem akarsz mássá válni.

Útkanyar

A világ nem olyan mint emlékezetünkben.

Nem olyan,

mint képzeletünkben.

No persze nem is épp, mint amilyennek látjuk: két fa, távolabb egy ház, mögöttük a finoman derengő ködben az autósztráda égi görbülete.