Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - Marek Zaleski: Vincenz visszatérése Görögországba (esszé) (Pálfalvi Lajos fordítása)
MAREK ZALESKI Vincenz visszatérése Görögországba Mit jelentett Vincenz számára az ókori Görögország? Az eképp feltett kérdésre minden aggály nélkül azt felelhetjük, hogy — amint az a Keleti-Kárpátokban elhelyezkedő vidék, ahol a gyermekkorát töltötte és ahová olyan szívesen tért vissza a távolból, a nagyvilágból — a szíve választásából szülőföldje, „szűkebb hazája” volt, aképp Görögország „szellemi hazája” volt, a ház, amelyet — intellektuális döntéséből adódóan felépített magának az író a történelemben. Vincenzet, és természetesen nemcsak egyedül őt, a hellén múltban leginkább a Görögországban született civilizáció szervessége, az egyénnek szellemi egységet és integritást nyújtó hellén ideál és harmóniaérzék, a civilizált ember ethosza lelkesítette, amely ellentétben áll a ma kötelező érvényű maximális szakosodás eszményével. „Ha a civilizációt e kettős mérték alapján kell megítélnünk: az egység és különneműség milyen fokát érte el, szilárd meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a Krisztus előtti V. században élő athéniek voltak a legcivilizáltabb emberek, akik valaha is éltek” — jegyzi meg W. H. Auden Greeks and us című esszéjében. Vincenz bizonyára egyetértett volna ezzel az állítással, ö, aki tiltakozott az ellen, hogy választani kényszerüljön a két Görögországból eredő hagyomány közül: az egyik a mítosz világa, amely az őstörténet és a mitologikus történetek örökségeként létezik, a másik a filozófia és a tudomány világa, azaz a szókratészi szellemi hagyaték — szintén egyetértene azzal az állítással, hogy: „A tudomány a mítoszok kritikája, ha nem léteznék a Teremtés könyve, Darwin sem létezhetett volna”. Ezt a nagyon nietzscheánus mondatot William Butler Yeats írta, de Vincenz saját nézeteivel egyezőnek találhatta volna, mert az effajta látásmód igen elterjedt volt azon intellektusok körében, akik szellemileg hozzá hasonló beállítottságúak voltak. Hasonlóan szervesek voltak Vincenz számára az ősi népi kultúrák, ezt a rokonságot egyaránt észrevette és hangsúlyozta A havasi legelőn című tetralógia és a homéroszi epika világáról szóló esszék szerzője. Az esszéista Vincenz sokszor kimutatta a hellén örökség jelenlétét gondolkodásunkban. Az ilyen fogalmak és értékek, mint haza, demokrácia, igazság, önismeret, egyéni lelkiismeret, intellektualizmus és szkepticizmus, a görög peitho szóban megtestesülő értelem, amelyből a perszvázió ered, a bölcs belátás és kompromisszum képessége, ezek képezték Vincenz meggyőződése szerint azon gondolkodás alapjait, amely lehetővé tette az európai civilizáció létrehozását. S mi több — lehetővé teszik felépítését a jövő számára. Referátumomban azonban az író befejezetlen, a háborús években Magyarországon elkezdett regényéről, a Szókratész háború utáni viszontagságairól szeretnék beszélni, amelyet a Znak kiadó jelentetett meg Krakkóban, 1984- ben, valamint az ugyanerre az időszakra vonatkozó önéletrajzi beszámolójáról, amely ezen felül a közvetlenül a háborút követő, Lengyelországban, a magyar határ közelében töltött néhány korábbi hónapot is felöleli, könyv for228
