Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 3. szám - F. Almási Éva: Beszélgetés Gecser Lujza textilművésszel (interjú)
Ez valahogy úgy van, hogy az ember egy sor dolgot megtanul és a hagyományok ellen lépéseket tesz. Amikor textillel dolgoztam, akkor úgy éreztem, hogy ezzel az anyaggal tudom kifejezni magam. A rajznál, a képnél sokkal fontosabb volt maga a textil. Az én kiállításom előtt Keserű Ilonának volt egy kiállítása. Sok-sok textiles jellegű munkáját láttam. Itt lehet például azt mondani, hogy ő festő és a textilt gyökeresen másképp használja, mint például én. Nagyon boldog voltam ez után a kiállítás után, hogy az én megközelítésem ilyen szempontból egyedi, a textilt én jobban ismerem. Ez természetes is. Velemben 1980-ban létrehoztál egy olyan tér-konstellációt, egy olyan environ- mentet, mely számomra a mai napig művészeted csúcsát jelenti. Hogyan tudnád összehasonlítani az akkori Tükröződéseket a műcsarnoki kiállításon felépített environmenttel? Nem tudom, hogy az volt-e a csúcs, vagy a mai állapot. Az ember jól vagy kevésbé jól érzi magát egy munkafolyamatban. Akkor elég jól éreztem magam. Most másképpen vagyok jól. Ott, Velemben csak arra a térre koncentráltam, szembesülni akartam magammal, hogy vajon mit is is akarok csinálni. Ennek szerettem volna formát adni. Felépítettem egy labirintus-jellegű teret. Meglehetősen hideg anyagokkal dolgoztál, fekete drapériával, tükrökkel, fóliával. Természetesen, amennyiben ez az emberi gondolkodásban meghatározott, mégpedig az, hogy mi a hideg és mi a meleg. Ha a vörös és a sárga meleg, akkor a fekete, az ezüst és a szürke hideg színek. Én nem is ezt akartam, csupán azt, hogy minél tisztább legyen az amit csinálok, ne vigye tévutakra a szemlélőt. Ezt a labirintus-teret Szirtes Andrással filmre is rögzítettétek. Miként kapcsolódott össze a film és a képzőművészet? Régi tervem volt, hogy egy hasonló filmet csináljak. A filmben a látványnak olyan részleteivel is élhettem, amelyre nem volt lehetőség a kiállításon. Olyan részleteket is kiemelhettem, más kapcsolatrendszerbe helyezhettem, amire egyébként nem lett volna lehetőségem. Ez nem olyan, mint egy „rendes” film. Ez egy .. . Vizuális élmény? Igen, pontosan: egy vizuális élmény. Egy képzőművészeti alkotás. Ennek a folyamatnak egyik következő munkája a Fotószövés (1980). Először voltak a fotózott rajzok és a film-szövés. A Textil — textil nélkül című kiállításon fényképeket mutattam be (1979), amihez írtam egy szöveget. Eláraszt bennünket az anyag, míg élünk, belső kényszerből állandóan termeljük a különféle anyagokat. Aztán jött a film-szövés; ez szintén az anyag visszautalása önmagára. Szerintem ez ahhoz hasonló, mint amikor a régi absztrakt festők már csak egy fehér kockát raktak fel. Kevés embernek jut eszébe, hogy azt is megnézze, mi van a négy egymás mellett felfüggesztett film-szövésen. Csak úgy önmagában, mint érdekességet nézik. Ebből nem derül ki maga a folyamat, az előzmény. Ezen az elven alapul az a munkád is, amelyben a Művészet című folyóiratot felvágtad és egy új felületet szőttél belőle. 225
