Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 3. szám - Takács Imre: A szívhalálról

kára egy versében — ezt se találtam meg (Háry János) — volt egy ilyenféle kifejezés.

Emlékezetből idézve, nem szó szerint: „Nem igaz, hogy úgy vág a karom a tündérvölgyhe, mint ahogyan a bálnák egyesülésükre föltorlanak..Ezt a tisztázatlanságot az irodalomtörténészek nézzék majd meg! Tele vagyok dologgal, gonddal, más az én műhelyem.

Kérdezgette tőlem ezidőtájt — talán a Szederkirály megírása előtt, szándékával a falutjáró gucséberek kiáltozásait is. Hátha alkalmasabbat tudok, mint amifélékre ő emlékszik. Nem szeretném, ha bárki utólagos dörgölőzésnek nézné mindezt. Nem valamiféle barátság-igazolványra pályázok. Az életünk egymástól távol zajlott. Élnek, akik több időt töltöttek el az ő társaságában. Majd megírják. Ügy nyersen mindent én se mondtam ki máig se. Tartalékban szundit még egy-két mondat, de ezek már a veszekedésekbe csúsztatnák át eme könyvecskémet.

... térdel az én feketém ...

Hószakadás a szívre — utolsó vers!

... csönd vagyok, csönd.”

Még korábbról: Susogunk néma falaknak.

Ezidőtájból: Igazság gyanánt szemétdombot sose öleljek, anyám1

A József Attilából: .. . hogy az emberárulók szutykát (pipamocsok)

erővel győzze a szív, szép szóval a száj.

A szívhalál tehát kivédhető, és a kivédett szívhalál el se csúfítja az embert olyanképpen, mint az agyvérzés, mint az agyérgörcs, és amiképpen sok más veszélyhelyzet.

Nagy Lászlónak erre az elcsúfulásra is van szava — önsajnáüatos öngúnnyal, magamentséggel. Én most a hiteles idézés végett nem keresem.

*

Majd álmodok ...!

„.. . itt kuksolok éktelenül teremtés gyalázataként...”

(Medvezsoltár)

Ami előtt ugyanis eltört a combnyakcsontja, gipszágyban feküdt. A feltámadás szomorúságát is ekkor írta.

(1989. február 4.)

218